Ezen az oldalon elemezheted
Hoffmann Ottóné Gizella „A főnix dala”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Tűz születik az árnyék mély ölén,
2
hol porba hullt már minden remény,
3
Újra gyúl tisztán a szíven át
4
a főnix hozza el a megváltást.
1
Piros arany tollán napfény dereng
2
lángként lobban, mégis végtelen a csend.
3
Szárnycsapása suhogás az égben,
4
Csillagokat ringat a sötétség mélyében.
1
Nem sír, ha porrá válik a teste,
2
hisz lelkét már az öröklét vezette.
3
A halálban nem veszít, már újra él
4
S mint szikra pattan, új útra kél.
1
Égbolt küszöbén új sorsot ígér
2
hogy mindből régből valami él.
3
A lángban tisztul, égi fényt ölel
4
S újjászületve más világra kel.
1
Ő a hűség a remény peremén,
2
a tűzből fakadó örök fény.
3
Ha elbuksz, csak nézz az égre
4
A főnix már emelkedik fel végre.