A főnix dala

Tűz születik az árnyék mély ölén,
hol porba hullt már minden remény,
Újra gyúl tisztán a szíven át
a főnix hozza el a megváltást.

Piros arany tollán napfény dereng
lángként lobban, mégis végtelen a csend.
Szárnycsapása suhogás az égben,
Csillagokat ringat a sötétség mélyében.

Nem sír, ha porrá válik a teste,
hisz lelkét már az öröklét vezette.
A halálban nem veszít, már újra él
S mint szikra pattan, új útra kél.

Égbolt küszöbén új sorsot ígér
hogy mindből régből valami él.
A lángban tisztul, égi fényt ölel
S újjászületve más világra kel.

Ő a hűség a remény peremén,
a tűzből fakadó örök fény.
Ha elbuksz, csak nézz az égre
A főnix már emelkedik fel végre.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.