Ezen az oldalon elemezheted
Gáll Zoltán „Szöszkarácsony”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
5
Szöszhavat szór a szöszfelhő,
6
szöszszánkón ül a szöszgyerkőc.
7
Szöszölgeti szakállát Apu:
8
– Mindjárt karácsony van Anyjuk!
1
– Egy a baj apuskám! – szólt szöszfelesége.
2
Nincs karácsonyfánk Szentestére.
3
Menjünk az erdőbe keressünk egyet!
4
Pisze lányom Töpi fiam ti is gyertek.
5
A szöszcsalád útra kelt,
6
karácsonyfát sehol se lelt.
7
Egyik görbe másik régóta száraz,
8
A harmadik meg teljes csupasz.
1
Szöszhóba lépve elkeseredve néztek,
2
amikor egy vén fenyőhöz értek.
3
Két kezükkel nyújtózkodtak
4
ágához sehogy se jutottak.
5
– Megvan! – mondja a kis Pisze
6
– Álljunk egymás vállára fel!
7
Legalul állt a szöszapu,
8
vállára meg a szöszanyu.
1
Aztán Pisze majd Töpi legfelül,
2
kapálózott reménytelenül.
3
Hiába volt a szöszoszlop
4
manó kéz nem ért az ághoz.
5
Öreg manó nagyot tüsszentett,
6
így mindenki a hóba esett.
7
Jaj, de sírtak, keseregtek.
8
Karácsonyt hogy ünnepelnek?
1
Vénfenyő ezt meghallotta,
3
– Kedves manók ne sírjatok!
4
Itt az ágam nektek adom.
5
A szöszmanók megköszönték,
6
fenyő törzsét megölelték.
7
Mikor az ágat haza vitték
8
szöszgömbökkel díszítették.
3
szöszhavat szór a szöszfelhő
4
szöszkarácsonyt cseng a csengő,
5
Szöszkunyhóban szöszcsalád,
6
szöszfenyőfát körbe áll.
8
szép Karácsonyt gyerekek!