Szöszkarácsony

Gáll Zoltán

Gáll Zoltán: Szöszkarácsony című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Mesterséges intelligencia által generált kép.

Szöszliget mélyén,
szösztisztás szélén,
szöszkunyhóban élnek,
a szöszmanó népek.
Szöszhavat szór a szöszfelhő,
szöszszánkón ül a szöszgyerkőc.
Szöszölgeti szakállát Apu:
– Mindjárt karácsony van Anyjuk!

– Egy a baj apuskám! – szólt szöszfelesége.
Nincs karácsonyfánk Szentestére.
Menjünk az erdőbe keressünk egyet!
Pisze lányom Töpi fiam ti is gyertek.
A szöszcsalád útra kelt,
karácsonyfát sehol se lelt.
Egyik görbe másik régóta száraz,
A harmadik meg teljes csupasz.

Szöszhóba lépve elkeseredve néztek,
amikor egy vén fenyőhöz értek.
Két kezükkel nyújtózkodtak
ágához sehogy se jutottak.
– Megvan! – mondja a kis Pisze
– Álljunk egymás vállára fel!
Legalul állt a szöszapu,
vállára meg a szöszanyu.

Aztán Pisze majd Töpi legfelül,
kapálózott reménytelenül.
Hiába volt a szöszoszlop
manó kéz nem ért az ághoz.
Öreg manó nagyot tüsszentett,
így mindenki a hóba esett.
Jaj, de sírtak, keseregtek.
Karácsonyt hogy ünnepelnek?

Vénfenyő ezt meghallotta,
egyik ágát lehajtotta.
– Kedves manók ne sírjatok!
Itt az ágam nektek adom.
A szöszmanók megköszönték,
fenyő törzsét megölelték.
Mikor az ágat haza vitték
szöszgömbökkel díszítették.

Szöszliget mélyén
szösztisztás szélén
szöszhavat szór a szöszfelhő
szöszkarácsonyt cseng a csengő,
Szöszkunyhóban szöszcsalád,
szöszfenyőfát körbe áll.
Szívük csupa szeretet,
szép Karácsonyt gyerekek!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!