Ezen az oldalon elemezheted
Szabó Szabina „Angyali érintés”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Az ablaknál pillangó röptét némán figyelve álltam,
2
Mellém lopóztál, s kiengedted lekötözött szárnyam.
3
Lágyan érintettél, mint a selymes tavaszi szellő,
4
A fénylő napot épp eltakarta egy kíváncsi felhő.
1
Tarkómon bizsergető érzés jelezte jelenléted nekem,
2
Még mielőtt érezhettem volna, hogy fogod a kezem.
3
Szárnyaiddal féltőn, gyengéd szeretettel fontál körbe,
4
Emlékszem, megígérted, velem maradsz mindörökre.
1
Másképpen láttam a kinti világot, éreztem az életet,
2
Ahogy a rovarok felélednek, menedéket s ételt keresnek.
3
Láttam, ahogy a növények magukba szívják a napfényt,
4
S gyökereiket, mikkel sosem pihenve kutatnak a vízért.
1
Láttam, ahogy fényes kavalkádként szövik át a világot
2
az életerő vékonyabb-vastagabb fonalai. A valóságot
3
a fény játéka uralja, s mi elhal, azt végleg elhagyja,
4
S mikor újjáéled, átjárja minden sejtjét újra meg újra.
1
Ezt a táncot örökké elnézném, így: veled, kettecskén.
2
A fény megcsillant egy nektárt gyűjtögető méhecskén.
3
Sokáig álltunk ott, kezed a kezemben, szívem a tiédben,
4
Ott voltunk egymás gondolataiban, tettében és lelkében.
1
A levegő vagy nekem, mi a magas hegyekből árad,
2
Tiszta vizű patak vagy, mellyel olthatom szomjamat.
3
Meleg színű fény vagy nekem, magamhoz ölellek,
4
S te táplálod bennem az erőm, a mindig örök életet.
1
Mert tudom már, nem halunk meg végleg, csak a test,
2
ami elhagyja ezt a földi színteret. A lelkem fényként
3
tovább él, korlátaitól megszabadulva galaxisokon át
4
megismer egy másik, talán még fontosabb létformát.
1
Itt, ha tudatosan fejlődsz, megmarad minden tudás,
2
Közös felhőben él tovább, ha kell, hozzájusson más.
3
Kollektív tudat, mely tanít, gyógyít és fejlődni késztet,
4
Nincs itt fájdalom, nincs betegség, sem félelemérzet.
1
Nincsenek gátak, csak az önmagunknak szabottak,
2
S ha ezeken túl tudunk lépni, átírhatjuk a sorsunkat.
3
De most itt vagyunk még: te és én, ebben a földi létben,
4
Együtt szárnyalunk boldogan a mindenféle-kék égen.
1
Béke és nyugalom járja át a lelkem, s itt otthonra talál,
2
Nem is tudod, szívem milyen rég óta erre az érzésre vár.
3
Szeretném tudni, mikor szólíthatlak le téged az égből,
4
Hogy valóra válhasson az álmom az angyal érintéséről.