Ezen az oldalon elemezheted
Attiláné Vincze „Téli vers”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Alszik a táj, fagyos szél kutatja,
2
megdermedt fák alatt a barna avart,
3
útját hajló ágak tánca mutatja,
4
nádfurulyán fújja táncuk alá a dalt.
1
Fázik a holdfénye a sötétben,
2
csillagfény csilingel a jégcsapokon,
3
köd terül el lustán az éjben,
4
szürkén ül a reggel a kerti padon.
1
Talán dél felé majd erőre kap,
2
fárad fényű Nap kúszik fel az égre,
3
még harcol, de meleget már nem ad,
4
fel, felragyog, köddel dacoló fénye.
1
Tél bölcsőjében ringó hajnalok.
2
Tavaszról álmodozik sötétben a táj,
3
de Karácsony még a küszöbön topog.
1
Közeledik a leghosszabb éjszaka,
2
majd új fény születik a Földre, a remény,
3
angyal suhan fent a születés éjjelén.