Téli vers

Alszik a táj, fagyos szél kutatja,
megdermedt fák alatt a barna avart,
útját hajló ágak tánca mutatja,
nádfurulyán fújja táncuk alá a dalt.

Fázik a holdfénye a sötétben,
csillagfény csilingel a jégcsapokon,
köd terül el lustán az éjben,
szürkén ül a reggel a kerti padon.

Talán dél felé majd erőre kap,
fárad fényű Nap kúszik fel az égre,
még harcol, de meleget már nem ad,
fel, felragyog, köddel dacoló fénye.

Tél bölcsőjében ringó hajnalok.
Tavaszról álmodozik sötétben a táj,
de Karácsony még a küszöbön topog.

Közeledik a leghosszabb éjszaka,
majd új fény születik a Földre, a remény,
angyal suhan fent a születés éjjelén.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.