Ezen az oldalon elemezheted
Tasi83 „Egy tudatos bolond meséje”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
A föld alól, mint titkos, Elioti Senkiföldje vakondjáratok,
2
váratlan-hirtelen szobádba zuhan
3
nemcsak a gyermekkori éjszakáktól,
4
rémálmoktól való már-már tudatos
5
s egykedvű, gyáva rettegés-félelem,
6
– de a hétköznapok sokszor visszataszító súlyossága is.
7
Sokszor kiáltó csönddel megátkoz,
8
olcsó, kis mihaszna cafka-jajokkal fenyegetőzik,
10
„Miért maradtál örök-Gyerek?!”
11
– aggódó, hüppögő sírásom
12
már lassacskán penészlik, rothad törtfehér falon.
1
Életemre egyre ritkábban
2
húzhat elképzelt-álmokat a Létezés,
3
az még mindig beteljesületlen marad,
4
míg csak tartható-tűrhető a zsigeri Lét.
5
– Ajtómban előbb csupán sarkig tárt
7
akár egy fogatlan kutya,
9
szellemekkel motyogok s vitatkozom:
11
Ti talán jobban csináltátok volna ezt vagy azt?!”
12
Szívembe valaki beleültette
13
titkon előbb a romantikus szerelmet,
15
a súlyosabb bűnbak infarktust.
3
mégis mindig jobb kicsit magamhoz térni
4
az éjjeli zimankós, verejtékezős kábulatból.
5
Hátam mögött egyre keservesebb,
6
szándékos akadályokkal-szabdalt
7
útkereszteződések tanúskodnak,
10
mely tán minden ember sajátja.
1
Jó volna még, ha akadhatna valahol
2
nem csupán pénzért megvehető,
3
manipulatív vendégszeretet,
4
– de olyan tartósnak mondható
5
ember-szövetség, ahol a Bizalom
6
s Őszinteség lehetne az egyedüli,
7
s lehetséges szilárd tartópillér.
8
Az ember számára egyetlen mentség maradhat:
10
Igen ám, de vajon még meddig?!