Ezen az oldalon elemezheted
Antal Izsó „Emlék”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Emlékszem arra a napra,
2
arra az egykori délutánra.
3
Ültünk a csendben a pamlagon,
1
Most is őrzi kezem, kezed melegét,
2
emlékét, e néma párbeszédnek.
3
Foglya lett ott akkor kezem,
5
A két kéz egymást ölelte,
6
elválni egymástól, akkor nem akartak.
1
A válás csak később jött el,
2
s hogy egy nap mégis így lett,
5
Terhe most is nyomja lelkem.
6
A válást, bár fájt a szívem,
1
És ha kérded, sajgó sebbel szívemben
3
Nos, oka s kiváltója volt e tettnek,
4
az akkor érzett heves, nagyfokú
6
Akkor a döntésben ez volt
7
mindenek előtt, a legfőbb, az első,
11
s maradt ezidáig még elérhetetlen,
12
be nem teljesült óhajom is,
13
most is űz, gyötör, ösztökél,
15
a szabadság elérése, megszerzése felé.
4
hisz kisiklottál kezemből
1
Vajon elérhetlek-e még,
2
itt lenn a Földön életemben?
3
Vagy csupán, majd csak odafenn,
4
ama túloldalon ölelhetlek végre,
5
ahogy szeretttelek volna üdvözölni