Ezen az oldalon elemezheted
Gyólay Karolina „Két ünnep között”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
A két ünnep közötti idő olyan,
2
mint egy mély lélegzet a rohanás után.
3
A világ mélyet szusszant egyet,
4
puha takaró leple ereszkedik a zajára.
1
Nincs több lázas készülődés,
2
nincs kapkodó ajándékcsomagolás,
3
a karácsonyi fények még pislákolnak,
4
de már lejjebb veszik a csillogást.
1
Az új év lassan lépked, egy ígéret,
2
mint egy halvány csillag az égen,
3
addig ez a szünet csak a miénk,
4
a lassúságé, a csendé, nyugalomé.
1
Kinézünk a jégvirágos ablakon,
2
a csipkés téli tájban elveszünk,
3
vagy eszünkbe jut egy hiányzó arc,
4
egy hang, régmúlt emlékek kavarognak.
1
Bent a gondolatok élénken cikáznak,
2
mint szélben a falevelek múlt tánca,
3
felbukkan, ami az új évben velünk marad,
4
a tanulságok, a szeretet morzsái szétszórva.
1
És ami még árnyként ránk nehezedik,
2
ami súlyként kellett eddig cipelni,
3
az is itt van, a felszínre bukkan,
4
hogy elengedjük, terhétől szabadulva.
1
Nem kell rögtön dönteni, sietni,
2
változások folyton gördülnek elénk,
3
van még idő újról léleknek dönteni,
4
mit viszel a jövőbe, mit hagysz veszni.