Két ünnep között

A két ünnep közötti idő olyan,
mint egy mély lélegzet a rohanás után.
A világ mélyet szusszant egyet,
puha takaró leple ereszkedik a zajára.

Nincs több lázas készülődés,
nincs kapkodó ajándékcsomagolás,
a karácsonyi fények még pislákolnak,
de már lejjebb veszik a csillogást.

Az új év lassan lépked, egy ígéret,
mint egy halvány csillag az égen,
addig ez a szünet csak a miénk,
a lassúságé, a csendé, nyugalomé.

Kinézünk a jégvirágos ablakon,
a csipkés téli tájban elveszünk,
vagy eszünkbe jut egy hiányzó arc,
egy hang, régmúlt emlékek kavarognak.

Bent a gondolatok élénken cikáznak,
mint szélben a falevelek múlt tánca,
felbukkan, ami az új évben velünk marad,
a tanulságok, a szeretet morzsái szétszórva.

És ami még árnyként ránk nehezedik,
ami súlyként kellett eddig cipelni,
az is itt van, a felszínre bukkan,
hogy elengedjük, terhétől szabadulva.

Nem kell rögtön dönteni, sietni,
változások folyton gördülnek elénk,
van még idő újról léleknek dönteni,
mit viszel a jövőbe, mit hagysz veszni.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.