Ezen az oldalon elemezheted
Tasi83 „A tétlenséghez”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Hebegve szól szívem tétova kelyhében
2
már minden félrerakott dallam;
1
ki tudhatja felemelő, ismeretlen percek terveit?
2
nyílt csillagos szempárja gazdag
3
esthajnal-fényével talán éppen rám kacsint!
1
– Zakatoló, infarktusos szívem
5
csetlő-botladozó, menekülő utam,
1
Csillagok örök varázslata
2
talán halhatatlan csalétek?
4
a Szerelem sem hozhat írt?!
1
Bicegve húzza lábait a kisfiús Remény!
2
Szívemben a feszült dobszó egyre kísért,
3
hogyha megszánhatna már,
4
ha legalább felhívná érte esdő,
6
elátkozottnak hitt éltemet újra átadom kéziratoknak,
7
hogyha tán majd lesz Valaki,
8
aki kupacok mögül bizton
11
gondját tovább viselhesse!
2
eszelős elszántsággal szeretném
4
emberi értékét elhinni!
5
Sokszor megidéztem már régi
6
s újdonsült ismerőseim táborát,
7
hogy lehessenek mellettem
9
fogják reszkető kezeim, segítsenek!
1
Hová lettek időbe dobott drága szavaim?!
3
széles skálájú kifogások léptek,
4
s mindig történt valami olcsósított tett,
5
s cselekvés, hogy engem
6
ne pátyolgasson, hozzám el ne érjen!
1
Örömöt keltegető drága őzek
2
szempárjába ezért próbáltam kapaszkodni;
3
bugyborékoló forrássá válva
4
az Őszinteséget adagoltam,
5
s megbecsültem volna önfeláldozón
6
ritka, egzotikus virágok gazdag sziromkincseit!
1
Eltemetett, büszke Remény!
2
Vajon te mikor kelsz fel bennem ismét,
3
hogy bizakodva tekinthessek
4
a bizonytalan jövőm felé?!