Ezen az oldalon elemezheted
Tasi83 „Vissza-korcsosulás”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Mert mindig van, ami távolodik tőlünk…
2
Előbb az anyák-apák, később a család,
4
a halhatatlannak mondott Mindenség.
5
Folyton hallgatni kényszerültünk
6
a késve érkező érkezések zaját.
7
Nyomok nélkül tovatűnik
8
az idő kiszabta szarkaláb,
10
a kutató, látó szemek sarkaiban,
11
miután gazdát többé már nem találhat.
2
alaktalan salakká dermed,
3
foszlik, valódi helyét tán élete végén sem találja.
4
Tövis-tüske félelmekkel,
5
tartósan önmarcangoló lélekfurdalással,
7
hogy valamit elhibáztunk,
8
s jóvátenni tán már soha többé nem tudjuk –
9
ellobbannak lassacskán az ész-évek is,
10
időtlenné átzúgja termeit a légüres tér.
1
Ez maradt: sorstalan, bűnös,
2
most még rab; a teremtés csendjét
3
– félő – már aligha hozhatja vissza bármi is.
4
A lét héja még apokrif jelekkel beszél,
5
s felkavarja, felzaklatón,
6
a nyughatatlan otthonra vágyás neszét.
1
Vajon a zsigeri, tapintható hiány-üresség
2
ont-e magából törvényt,
3
vagy puszta húséletünk csupán
4
űrként zsong át fájón egy evilági képleten?!
5
Mert mindig újra és újra akad
6
egy-egy jól hangzó, beetethető,
8
azért nem telik kvártélyra,
9
se kosztra, nyaralásra, szabadságra,
11
is kell valami szükséges
12
golgotai Sziszifusz-kereszt,
13
ami lefoglalja göröngyös napjaikat!
2
hogy látszatkáprázatokban,
3
hamis illúziókban élünk,
5
hogy még aznap súlyos baleset éri,
6
s többé már nyikkanni sem tud.
7
– A haszonelvűség is boldogtalanná
9
nem csupán a gonoszság!