Ezen az oldalon elemezheted
Gábor Edit „A doboz”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Ma a dobozból előjöttek
2
ismét a kegyetlen évek,
3
mikor a világ szenvedése
1
Ma a sebek újra fájtak,
2
mit valamikor maró szavak
4
lelkem rejtett kamráiba.
1
Hiába akartam múltat temetni,
3
mindent jóra fordítani,
4
szívem tisztán tartani.
1
Fájdalmam haragra váltott,
2
elegem lett a múltból, a mából,
3
elegem lett az egész világból,
4
elegem lett a fáradtságból!
1
Roskatagon egy percre leültem,
2
fájdalmamba belemerültem,
3
haragom hagytam kiforrni,
4
bántódásomnak hangot adni!
1
Aztán egy ajtó csattant,
2
s a csendben ott maradtam,
3
elszállt mi zavart okozott,
1
Már tudtam nem a világ fájdalma volt,
2
csak a tüske, mit lelkemben hagyott,
3
csak néhány ember kit a világ adott,
4
kit az élet mellém, s utamba sodort.
1
Kinek nem volt időm megbocsájtani,
2
mert nem volt időm Istent áldani,
3
és nem értettem miért akarsz fölöslegest adni,
4
s miért kell az "Egy az Isten" hitét bántani?
1
De mindegy, ezt a hitet nem lehet tőlem elvenni,
2
megbántódásért is tudok bocsánatot kérni,
3
és nem hagyom, hogy ma a más butasága nekem fájjon,
4
s nem hagyom, hogy a fájdalom dobozba zárjon!
1
Előveszem minden rejtett szeretetem,
2
doboz nélkül az asztalra teszem,
3
nem kell vele semmi mást csinálni,
4
csak csendesen, békésen vacsorázni.