Ezen az oldalon elemezheted
Gyólay Karolina „Nincs határ”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
2
az óra ketyegése az egyetlen hang,
3
a szobában egyedül suttogok,
4
s a csendben rád gondolok.
1
Zavartság, mint köd ereszkedik rám,
2
Oly ismerős könnyet ontó érzés,
3
emlékek hálójában vergődöm,
4
kezem a kezedet keresve nem talál.
1
Szavak visszhangoznak bennem,
2
ha el vagy veszve, keress és megtalálsz,
3
Ha elesel, én elkaplak, hív a vágy,
4
tudd várni fogok titokban örökké rád.
1
Elhalványulnak rólad a képek,
2
sötétségből szürkeség lesz,
3
az ablaknál állok, merre jársz?
4
Minden gondolatom feléd száll.
1
A csendben is hallom a hangod,
2
a szív időn túl is beszél, nincs határ.