Ezen az oldalon elemezheted
Szabó Szabina „Egy ajándék”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Van számodra egy ajándékom, de picit azért félek,
2
Nem tudom, neked is értékes-e a versbe bújt lélek.
3
Verseimben benne élek, ott van minden érzelem,
4
S ha olykor csak átmeneti is, de ezeket átéltem.
1
Bár adhatnék hozzá egy igazi kézikönyvet, miben
2
Megtalálhatod a magyarázatot, s változtunk közben.
3
Egyet biztosan tudok: szeretlek, s te több vagy nekem,
4
Mint valaki, te az az egy vagy, aki talán a másik felem.
1
Egy ajándékot adok, remélem, eljut vele az üzenet is,
2
Beleírtam szívem-lelkem, s néha fájdalmam, félelmem is.
3
Szavaim közt tengernyi érzelem hullámok zavarják meg
4
Az egyébként mozdulatlanságba dermedt tükörsima vizet.
1
Bár vágyom rá, hogy velem legyél, mindent megossz,
2
Mégsem teszem rád az elvárás súlyát, mert elnyom.
3
Köszönök minden percet és minden érintést, mit adsz,
4
Elűznék minden félelmet, azt is, amit nem mutatsz.
1
Tudod, nem kell tökéletesnek lenned, sem erősnek,
2
Légy jelen, ha jó, csak annyit kérek tőled, éld meg!
3
A pillanatot, a csodát, a kettőnk teremtő erejét, hálát,
4
S felejtsd el picit az élet nehézségeit, törd le a láncát.
1
Ajándékot adok neked, s már nem félek, mert tudom,
2
Lehetek gyenge, s mégis bátran haladok az utamon.
3
Itt a szívem a kezedben, hol boldog, hol pedig vérzik,
4
Tiéd lehet, ha akarod, míg dobog, szeretetet sugárzik.