Egy ajándék

Van számodra egy ajándékom, de picit azért félek,
Nem tudom, neked is értékes-e a versbe bújt lélek.
Verseimben benne élek, ott van minden érzelem,
S ha olykor csak átmeneti is, de ezeket átéltem.

Bár adhatnék hozzá egy igazi kézikönyvet, miben
Megtalálhatod a magyarázatot, s változtunk közben.
Egyet biztosan tudok: szeretlek, s te több vagy nekem,
Mint valaki, te az az egy vagy, aki talán a másik felem.

Egy ajándékot adok, remélem, eljut vele az üzenet is,
Beleírtam szívem-lelkem, s néha fájdalmam, félelmem is.
Szavaim közt tengernyi érzelem hullámok zavarják meg
Az egyébként mozdulatlanságba dermedt tükörsima vizet.

Bár vágyom rá, hogy velem legyél, mindent megossz,
Mégsem teszem rád az elvárás súlyát, mert elnyom.
Köszönök minden percet és minden érintést, mit adsz,
Elűznék minden félelmet, azt is, amit nem mutatsz.

Tudod, nem kell tökéletesnek lenned, sem erősnek,
Légy jelen, ha jó, csak annyit kérek tőled, éld meg!
A pillanatot, a csodát, a kettőnk teremtő erejét, hálát,
S felejtsd el picit az élet nehézségeit, törd le a láncát.

Ajándékot adok neked, s már nem félek, mert tudom,
Lehetek gyenge, s mégis bátran haladok az utamon.
Itt a szívem a kezedben, hol boldog, hol pedig vérzik,
Tiéd lehet, ha akarod, míg dobog, szeretetet sugárzik.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.