Ezen az oldalon elemezheted
Szabó Szabina „Őszi reggel”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Szomorú, szürkés napra ébredtünk ma,
2
Esni fog, mégis indulnod kell a dolgodra.
3
De állj meg, s öleld át magad, legyél büszke,
4
Nézd meg, meddig eljutottál, s ez még nem a vége!
1
Ha a hálától, amit érzel, mindenkiért, aki így vagy úgy adott,
2
Néha löketet, hogy magad kell csináld, néha segítő szándékot.
3
Átmelegszel tőle, s talán mosolyra is húzódik az ajkad,
4
Vidd magaddal ezt a tüzed, a fázót átmelegedni hagyd.
1
Így is többet adsz, mint a legtöbben, akik még alszanak,
2
Dermedt némaságban töltik az egyhangú, szürke napokat.
3
Menekülnek az igazság elől, s beleragadtak a magányba,
4
Közöny fertőzi lelkük, nem igazán élnek ebbe a valóságba.
1
Szeretettel s figyelemmel, apró kedvességgel segíthetünk rajtuk,
2
Hogy élni másképp is lehet, s érdemes, s ezt meg is mutatjuk.
3
Ítélkezést tegyétek félre, mindenkinek más az út, min lépked,
4
Könnyebb vagy nehezebb, azt más dönti el, nem kell neked.