Őszi reggel

Szomorú, szürkés napra ébredtünk ma,
Esni fog, mégis indulnod kell a dolgodra.
De állj meg, s öleld át magad, legyél büszke,
Nézd meg, meddig eljutottál, s ez még nem a vége!

Ha a hálától, amit érzel, mindenkiért, aki így vagy úgy adott,
Néha löketet, hogy magad kell csináld, néha segítő szándékot.
Átmelegszel tőle, s talán mosolyra is húzódik az ajkad,
Vidd magaddal ezt a tüzed, a fázót átmelegedni hagyd.

Így is többet adsz, mint a legtöbben, akik még alszanak,
Dermedt némaságban töltik az egyhangú, szürke napokat.
Menekülnek az igazság elől, s beleragadtak a magányba,
Közöny fertőzi lelkük, nem igazán élnek ebbe a valóságba.

Szeretettel s figyelemmel, apró kedvességgel segíthetünk rajtuk,
Hogy élni másképp is lehet, s érdemes, s ezt meg is mutatjuk.
Ítélkezést tegyétek félre, mindenkinek más az út, min lépked,
Könnyebb vagy nehezebb, azt más dönti el, nem kell neked.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.