Ezen az oldalon elemezheted
Szabó Szabina „Áldott percek”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Minden döntésed, mikor engem választasz, csoda nekem,
2
Sokat számít, hogy nem felejtettél el a két év alatt te sem.
3
Kerested az alkalmat, talán nem is tudom, milyen nehéz volt,
4
Nagy bátorság kellett hozzá, de megtetted a lépést akkor és ott.
1
Éreztem, hogy zavarban vagy, feszültséged elillant válaszomtól,
2
Utána, mikor újra jöttél, már omlott le súly a vállaidról.
3
Meglepett igen, hogy hamar a lényegre is tértél,
4
Így volt jó, mert velem együtt te is megkönnyebbültél.
1
Talán nem kezeltem jól a találkozást, a helyzetet,
2
Mikor hosszú idő után újra megláttalak, ledermedtem.
3
Szívem és lelkem egyszerre üvöltött fel némán bennem,
4
Oly nagyon hiányoztál, fájdalmam tovább nem rejthetem.
1
Kérlek, Istenem, ezt a férfit oly nagyon szeretem!
2
Bár az lenne megírva, hogy együtt lehessen velem.
3
Míg nem láttalak, tagadhattam magam előtt: nem fáj,
4
De most egy pillantásból tudnád, mit érzek, ha látnál.
1
Érzem, hogy vonz téged is valami énhozzám nagyon,
2
Ha nem így lenne, vállalnád a hosszú utazást vajon?
3
Biztos lenne más, közelebb, kivel örömet lelhetnél,
4
Talán te is érzed, összeköt minket valami... szeretnél?
1
Mozdulataidban érzem, s szavaidban is ott a bizonyság,
2
E kettő nem hazudhat, kitártad nekem szíved vaskapuját.
3
Óvatosan lépek csak be rajta, vigyázva lépkedem bent,
4
Építeni, világítani szeretnék, adni, megélni veled a jelent.
1
S ha egy ölelésre többet is kell várnom, nem bánom,
2
Inkább legyen meg később, azért soha nem haragszom.
3
Nem bírnám elviselni, ha miattam történne bármi bajod,
4
Aludj most, legyen meg, minek kell. Itt vár a szivárványod.
1
Gondolatban ölelésemmel éreztetem, távolról is veled vagyok,
2
Hozzád repítenek az édes emlékek, a kedves gondolatok.
3
Szeretném, hogy tudd, a szívem örökké a tiéd marad,
4
Ha már nem leszel, nekem többé már nem kel fel a nap.
1
Azt érzem, hozzád tartozom, s te hozzám, kedvesem,
2
Jó veled ülni a viharban, ölelni az esőben, a csendben.
3
Kiegészítesz, bár egyedül is egészek vagyunk teljesen,
4
Egy ismeretlen világ nyílhat meg előttünk egy döntéssel.
1
Szeretném felfedezni lelked minden zegét és zugát,
2
Meggyógyítani rajtad minden heget és horzsolást.
3
Összerakni, forrasztani a szeretetem által szépen,
4
S vigyázni rád, ránk, hogy lelkünk mindent megélhessen.
1
Vágyaidról kérdeznélek, s megvalósítani viszlek messze,
2
Ha kell a föld alá mélyre, vagy magasra fel a hegyekbe.
3
Nem lesz előttünk akadály, ketten együtt erősek vagyunk,
4
Egymást támogatjuk, így talán könnyebben boldogulunk.
1
Hogy lesz még, nem tudom, csak találgat a szívem,
2
Nem ismerem a nagy titkokat. Őszintén remélem,
3
Hogy nekünk közös lesz a további utunk,
4
S együtt, kéz a kézben végül csak elindulunk.