Áldott percek

Minden döntésed, mikor engem választasz, csoda nekem,
Sokat számít, hogy nem felejtettél el a két év alatt te sem.
Kerested az alkalmat, talán nem is tudom, milyen nehéz volt,
Nagy bátorság kellett hozzá, de megtetted a lépést akkor és ott.

Éreztem, hogy zavarban vagy, feszültséged elillant válaszomtól,
Utána, mikor újra jöttél, már omlott le súly a vállaidról.
Meglepett igen, hogy hamar a lényegre is tértél,
Így volt jó, mert velem együtt te is megkönnyebbültél.

Talán nem kezeltem jól a találkozást, a helyzetet,
Mikor hosszú idő után újra megláttalak, ledermedtem.
Szívem és lelkem egyszerre üvöltött fel némán bennem,
Oly nagyon hiányoztál, fájdalmam tovább nem rejthetem.

Kérlek, Istenem, ezt a férfit oly nagyon szeretem!
Bár az lenne megírva, hogy együtt lehessen velem.
Míg nem láttalak, tagadhattam magam előtt: nem fáj,
De most egy pillantásból tudnád, mit érzek, ha látnál.

Érzem, hogy vonz téged is valami énhozzám nagyon,
Ha nem így lenne, vállalnád a hosszú utazást vajon?
Biztos lenne más, közelebb, kivel örömet lelhetnél,
Talán te is érzed, összeköt minket valami... szeretnél?

Mozdulataidban érzem, s szavaidban is ott a bizonyság,
E kettő nem hazudhat, kitártad nekem szíved vaskapuját.
Óvatosan lépek csak be rajta, vigyázva lépkedem bent,
Építeni, világítani szeretnék, adni, megélni veled a jelent.

S ha egy ölelésre többet is kell várnom, nem bánom,
Inkább legyen meg később, azért soha nem haragszom.
Nem bírnám elviselni, ha miattam történne bármi bajod,
Aludj most, legyen meg, minek kell. Itt vár a szivárványod.

Gondolatban ölelésemmel éreztetem, távolról is veled vagyok,
Hozzád repítenek az édes emlékek, a kedves gondolatok.
Szeretném, hogy tudd, a szívem örökké a tiéd marad,
Ha már nem leszel, nekem többé már nem kel fel a nap.

Azt érzem, hozzád tartozom, s te hozzám, kedvesem,
Jó veled ülni a viharban, ölelni az esőben, a csendben.
Kiegészítesz, bár egyedül is egészek vagyunk teljesen,
Egy ismeretlen világ nyílhat meg előttünk egy döntéssel.

Szeretném felfedezni lelked minden zegét és zugát,
Meggyógyítani rajtad minden heget és horzsolást.
Összerakni, forrasztani a szeretetem által szépen,
S vigyázni rád, ránk, hogy lelkünk mindent megélhessen.

Vágyaidról kérdeznélek, s megvalósítani viszlek messze,
Ha kell a föld alá mélyre, vagy magasra fel a hegyekbe.
Nem lesz előttünk akadály, ketten együtt erősek vagyunk,
Egymást támogatjuk, így talán könnyebben boldogulunk.

Hogy lesz még, nem tudom, csak találgat a szívem,
Nem ismerem a nagy titkokat. Őszintén remélem,
Hogy nekünk közös lesz a további utunk,
S együtt, kéz a kézben végül csak elindulunk.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.