Ezen az oldalon elemezheted
Szabó Szabina „Merjek remélni?”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Azt is nehezen hittem el, hogy felém fordultál,
2
Válaszolni is elfelejtettem, úgy elvarázsoltál.
3
S mikor ajkaidról a várt kérdések visszhangzottak,
4
Mintha csak a lelkem mélyéről csengve szólnának.
1
De éreztem, követsz pillantásoddal, amerre járok,
2
S hallgattad azt is, amit a többieknek magyarázok.
3
Jöttél oda hozzám többször, talán vonzottalak oda?
4
Megértettem, igen! Tetteid s szavaid voltak igazolója.
1
Azt mondtad, sokat gondoltál rám az eltelt időben,
2
Többet is elárultam, és nem tagadtam le ezt én sem.
3
Elmúlt az idegességem, mikor gyengéden karjaidba zártál,
4
S a következő pillanatban már forrón, édesen csókoltál.
1
Lelkem szárnyra kelt, mint vad, zabolátlan sárkány,
2
Eső nélkül kelt életre a minden színű szivárvány.
3
Szívem oly aprókat dobbant, szinte hangtalan,
4
Mintha elriasztaná üteme a következő pillanatban.
1
Együtt lenni veled, talán az utolsó kívánságom volt,
2
Nem kerestél azóta, lehet, eddig tartott a kék hold.
3
Tart-e még a csodánk? Kérlek, oly gyönyörű lehetne,
4
De nem könyörgök, elmegyek, én arra, te erre.
1
Köszönöm még ezt az utolsó boldogságmorzsát,
2
Ezt a felejthetetlen, szép emléket s örök érzést.
3
Nem felejtem el soha szívem őszinte mámorát,
4
Ha itt vagy velem, kedvesem. Se azt a vágytól izzó nézést.
1
Köszönöm neked, hogy megmutattad nekem,
2
Milyen hazaérkezni, mikor karjaid féltő ölelésébe zársz,
3
Milyen azt csókolni, kinek minden rezdülését ismerem,
4
Milyen, mikor tudod, hogy ez szerelem, de csak vársz.