Ezen az oldalon elemezheted
Szabó Szabina „Örökké”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Nem vagyok én nagy ember,
2
csak sok bennem a szeretet,
3
a sors néha engem is megver,
4
kapok rosszat, hidd el, eleget.
1
De ettől az életem nem rossz,
2
s nem adom fel, ha bánat ér,
3
padlóra küld még, ha okolsz,
4
de nem bántalak a hibádért.
1
Tudom, néha nagyon nehéz jól dönteni,
2
ha nem ismerlek, nem tudlak jól szeretni.
3
Szükségem van arra, hogy megtaníts rá,
4
mi bánt, s mi tesz téged boldoggá.
1
Változtatni csak azon lehet, amiről tudok,
2
még nem vagyok képes kiolvasni gondolatot.
3
Ezért inkább mondd el, mi bánt, kérlek,
4
akkor majd a tetteim, s nem a szavak beszélnek.
1
Mondanám, hogy fáj még kicsit a csend,
2
nem büntetsz, már fejlődök idebent.
3
Talán egy másik életben veled lehetek,
4
addig is itt mélyen, csendben szeretlek.