Örökké
Szabó Szabina
Nem vagyok én nagy ember,
csak sok bennem a szeretet,
a sors néha engem is megver,
kapok rosszat, hidd el, eleget.
De ettől az életem nem rossz,
s nem adom fel, ha bánat ér,
padlóra küld még, ha okolsz,
de nem bántalak a hibádért.
Tudom, néha nagyon nehéz jól dönteni,
ha nem ismerlek, nem tudlak jól szeretni.
Szükségem van arra, hogy megtaníts rá,
mi bánt, s mi tesz téged boldoggá.
Változtatni csak azon lehet, amiről tudok,
még nem vagyok képes kiolvasni gondolatot.
Ezért inkább mondd el, mi bánt, kérlek,
akkor majd a tetteim, s nem a szavak beszélnek.
Mondanám, hogy fáj még kicsit a csend,
nem büntetsz, már fejlődök idebent.
Talán egy másik életben veled lehetek,
addig is itt mélyen, csendben szeretlek.
csak sok bennem a szeretet,
a sors néha engem is megver,
kapok rosszat, hidd el, eleget.
De ettől az életem nem rossz,
s nem adom fel, ha bánat ér,
padlóra küld még, ha okolsz,
de nem bántalak a hibádért.
Tudom, néha nagyon nehéz jól dönteni,
ha nem ismerlek, nem tudlak jól szeretni.
Szükségem van arra, hogy megtaníts rá,
mi bánt, s mi tesz téged boldoggá.
Változtatni csak azon lehet, amiről tudok,
még nem vagyok képes kiolvasni gondolatot.
Ezért inkább mondd el, mi bánt, kérlek,
akkor majd a tetteim, s nem a szavak beszélnek.
Mondanám, hogy fáj még kicsit a csend,
nem büntetsz, már fejlődök idebent.
Talán egy másik életben veled lehetek,
addig is itt mélyen, csendben szeretlek.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!