Örökké

Szabó Szabina

Szabó Szabina: Örökké című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Nem vagyok én nagy ember,
csak sok bennem a szeretet,
a sors néha engem is megver,
kapok rosszat, hidd el, eleget.

De ettől az életem nem rossz,
s nem adom fel, ha bánat ér,
padlóra küld még, ha okolsz,
de nem bántalak a hibádért.

Tudom, néha nagyon nehéz jól dönteni,
ha nem ismerlek, nem tudlak jól szeretni.
Szükségem van arra, hogy megtaníts rá,
mi bánt, s mi tesz téged boldoggá.

Változtatni csak azon lehet, amiről tudok,
még nem vagyok képes kiolvasni gondolatot.
Ezért inkább mondd el, mi bánt, kérlek,
akkor majd a tetteim, s nem a szavak beszélnek.

Mondanám, hogy fáj még kicsit a csend,
nem büntetsz, már fejlődök idebent.
Talán egy másik életben veled lehetek,
addig is itt mélyen, csendben szeretlek.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!