Ezen az oldalon elemezheted
Szabó Szabina „Egy élet - állomásom”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Meleg van, a nap melegen cirógatja bőrömet,
2
Jól érzem magam, a virágok illata körbeleng.
3
Zümmögnek a bogarak is, életre kelt a világ,
4
Magamat másnak érzem, szívem éledő virág.
1
Tulipánjaim virágba borultak, de bennem még
2
Csak épphogy zöldell egy-két reménnyel teli levél.
3
Nem tudom, mikor hoz virágot, nem bízik a napban,
4
Kivárja az idejét, amikor nem kell fáznia a fagyban.
1
Lelkem még nem készült fel rá, és eltelnek az évek,
2
Hogy fogok nyitni újra, ha megszokom az egyedüllétet?
3
Békét lelek most is a csendben, nincs bennem harag,
4
Le tudtam szállni, az érzelmi mérleghintám üres marad.
1
Jól vagyok most. Még azt is megkockáztatnám: boldog.
2
Nem olyan igazán, nem mennek olyan könnyen a dolgok.
3
Talán lehetek még, hiszen esélyem van rá, míg maradok,
4
S találhatok csodát és újat az úton, amin folyton haladok.
1
Menni kell. Előre. Néha visszanézek, de már nem bánom,
2
Látom, honnan is indultam, s mindennek oka van, barátom.
3
Vállalom a döntéseim következményét, én választottam,
4
Tetteim, szavaim súlyát is én cipeltem, de már lepakoltam.
1
Akinek szólt, már hátra hagyott, nincs értelme várni,
2
Bekötöztem a sebeimet, s nézd, újra fel tudtam állni.
3
Megyek hát tovább, merre, azt még nem tudhatom,
4
Az útra figyelek, az a fontos, nem a végállomásom.
1
S hogy közben még kit, mit hoz elém a sors, talán még ő maga sem tudja,
2
S mit kezdek velük, fogalmam sincsen, én csak gondolok valami jóra.
3
Legyen csak meg az egészségünk, jókedvünk, nevetésünk és akiket szeretünk,
4
S éljünk úgy, a karma azt tudja visszaadni, amit magunk is adtunk, de nem kértünk.