Ezen az oldalon elemezheted
Szabó Szabina „Itt vagy velem”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Ülök egyedül a csendben, mégis itt érezlek magam körül,
2
Lélegzetem megszokott hangjaiba az eső éneke vegyül.
3
Az előbb még, mikor az ágyamban az álomból ébredtem,
4
Mellettem feküdtél, s átkaroltál. Ezt is csak képzeltem?
1
A pillanatnak az ébresztőórám csilingelése vetett véget,
2
Átfutott az agyamon, hogy megőrültem-e már végleg.
3
Hiányod úgy vesz körbe, mint az aurám s a levegő,
4
Azt hittem, megöl, de csak kínoz, játszik velem ez az erő.
1
Az eső dallamáról is az jut eszembe, mikor mesélted,
2
Ütemes kopogásának zenéjét pihentetőnek érzed.
3
Szerettem előtte is ezt a hangot, de tőled még jobban,
4
Nem hittem eddig a szerelem általi változásokban.
1
Bennem élsz, hangod visszhangzik folyton a fejemben,
2
Nem értem, miért dobtál el egy hang nélkül, ilyen hirtelen.
3
Nem találkoztunk már régen, a sors ebben kíméletes,
4
Átölellek olykor gondolatban, s várom, hogy keress.
1
Nem fogsz, tudom jól, már nem áltatom reménnyel szívem,
2
Részemmé lett, mit kaphattam, jobbá válni igyekszem.
3
Nem akarok más lenni, meghazudtolni önmagamat,
4
Csak fejlődni, míg csak lehet, s végül elérni a csillagokat.
1
Köszönöm, hogy megtapasztalhattam, ha csak kicsit is,
2
Milyen lehet boldogságban úszni, s mit ad egy ölelés.
3
Vágytól izzó csókjaid végleg szomjazó ajkamra égtek,
4
A gyomromban lakó pillangók már rég nem repülhettek.
1
Illatodat megérzem olykor, olyan helyeken, ahol nem lehetsz,
2
S tudom, az agyam játszik velem kegyetlen játékot. Nem szeretsz.
3
Ez a te döntésed, bennem nem változott semmi azóta sem,
4
Hozzád tartozom, elfelednem téged abszolút lehetetlen.
1
Megtanultam nélküled élni, de döntéseimben is ott vagy,
2
Lelkem kérés nélkül fogadott hűséget. De a remény olykor elhagy.
3
Hiszek valahol mélyen abban, leszünk még együtt: te meg én,
4
S ez az idő meggyógyít, felemel, átsegít minket majd a nehezén.
1
Megmutathatom még neked, milyen, ha ez a szív szeret,
2
Ha megengeded, óvón körülölellek és felmelegítelek.
3
Vigyáznék rád, s engedném, vezess, ha táncra kérsz,
4
Mosolyod a fizetségem. Lelkem veled szárnyalni kész.
1
Ó ti mind, felsőbbrendű lények, kiknek hatalmában áll,
2
Adjátok meg nekem, kérlek, szívem utolsó kívánságát.
3
Hadd érezzem magam a Földön is Mennyországban,
4
Nem szenvedtem már eleget? Már unom itt: a Pokolban.
1
Míg élek, remélek, bár tudom, ereje hol nő, hol csökken,
2
Néha teljesen letaglóz a bizonytalanság, s érzem: elvesztem.
3
Máskor erőt ad a tudat, hogy létezel itt, velem egy világban,
4
S ha nagyon hiányzol, megtalállak az eső lágy dallamában.