Ezen az oldalon elemezheted
Buglyó Juliánna „Léthelyek”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Szótlanul rója a mérföldeket,
2
mint aki leletek után kutat.
3
Nem mutat különös kétségeket,
4
csak szemével pásztázza az utat.
1
Teste tökéletes, a tartása
2
mint fiatal fehér nyárfa törzse.
3
A terepet tüzetesen járja,
4
mosolya int az ismerősökre.
1
Sohasem magányosan barangol,
2
de nincs mellette család, feleség,
3
csak anyja, kit e tudat marcangol,
4
az élete gyötrő fénytelenség.
1
Volt idő, ontotta a szavakat,
2
az ismereteket a világról,
3
túlszárnyalt óriási falakat,
4
mindent tudni akart a titkokról.
1
Egyszer a szó hirtelen megakadt,
2
egy torz pillanat volt gyengesége.
3
Talán egy időkapun áthaladt,
4
visszaszállt élete kezdetére.
1
Azóta lelke burában maradt,
2
az idő csak kint halad a testben.
3
Fejében az órák mást mutatnak,
4
nem fejez ki mást, könyörgésre sem.
1
A két lét közt nem köti semmi se,
2
kapcsolat az éterben megszakadt.
3
Nincs szó, amely átsejlene ide,
4
találgatunk, de a vágy csak hasad.
1
A másik élet itt ismeretlen,
2
nem kér e világi alapokat.
3
Vagyon, politika sikertelen,
4
nem kell hozzá megszokott iskola.
1
Csak a teste tartja emlékeit,
2
az érdek, a cél csak annyit kapni,
3
hogy tömegének a mutatóit
4
létjelekkel lehessen tartani.
1
Az út folytatása még töretlen,
2
folyton folyik a kínzó fájdalom.
3
A remény tartja őket életben,
4
talán lesz még szép közös alkalom!