Ezen az oldalon elemezheted
Vizkeleti Erzsébet „Szilveszter”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Kint az ég darabokra szakad,
2
színes zaj hull az utcákra,
3
az idő ünnepli önmagát.
4
Kint a sötétben nevetés fakad,
5
nyomában poharak koccanása
6
méri az év utolsó pillanatát.
1
Bent tombol a felfordulás,
2
a falon táncoló árnyékok,
4
Az idő két világ között áll,
5
az egyik már megkopott,
6
a másik vár névtelenül.
1
Ekkor csendül meg lelkemben
2
szelíd hangon a kívánság.
4
vagy hogy legyen könnyű minden,
5
csak jöjjön élhetőbb világ,
6
hol minden ember elfér.
1
Ahol a figyelem nem fogy el,
2
csak jelen van csendesen,
3
kísérve lelkek árvaságát.
4
Ahol szavakban kevesebb a teher,
5
az ember nem más ellen, hanem
6
másokkal együtt vívja harcát.
1
Ezt súgja nekem fülembe az idő,
2
míg szeretet költözik szívembe.
3
Túl sok a kérés, mondjátok.
4
Lenne még, de nyílik a pezsgő,
5
itt van az új év első perce,
6
sok boldogságot kívánok!