Szilveszter

Forrás: Múzsák Könyvtára

Kint az ég darabokra szakad,
színes zaj hull az utcákra,
az idő ünnepli önmagát.
Kint a sötétben nevetés fakad,
nyomában poharak koccanása
méri az év utolsó pillanatát.

Bent tombol a felfordulás,
a falon táncoló árnyékok,
lelkem elcsendesül.
Az idő két világ között áll,
az egyik már megkopott,
a másik vár névtelenül.

Ekkor csendül meg lelkemben
szelíd hangon a kívánság.
Nem gazdagságot kér,
vagy hogy legyen könnyű minden,
csak jöjjön élhetőbb világ,
hol minden ember elfér.

Ahol a figyelem nem fogy el,
csak jelen van csendesen,
kísérve lelkek árvaságát.
Ahol szavakban kevesebb a teher,
az ember nem más ellen, hanem
másokkal együtt vívja harcát.

Ezt súgja nekem fülembe az idő,
míg szeretet költözik szívembe.
Túl sok a kérés, mondjátok.
Lenne még, de nyílik a pezsgő,
itt van az új év első perce,
sok boldogságot kívánok!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.