Ezen az oldalon elemezheted
Antal Izsó „Ballada a cigarettavégekről”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Eldobott cigarettavégek fekszenek mindenütt.
2
Az utca kövén, a járdaszél közelében,
3
a buszmegállóban és környékén,
4
szétszórva, kihűlten, holtan.
5
Valaha jobb napokat élt cigarettaszálak
6
büszkék, egyenes gerincoszlopúak,
7
dohányos szájak kedvencei voltak,
8
nagy szippantásokkal elszívottak.
9
Aztán életük során eljött
10
az az elkerülhetetlen, gyászos pillanat,
11
mikor már csaknem teljesen elszívták őket,
12
s nem marad belőlük más, csak egy kis maradék,
13
egy még el nem füstölt vég, a csikk.
2
érintetlen cigarettaszálakat
3
elszívják, s így elfogynak,
4
invalidusaivá válnak a dohányzásnak,
5
használhatatlanok lesznek,
6
s mint ilyeneket, elhajítják őket.
7
Életük hirtelen nagy fordulatot vesz.
8
Élik a rájuk váró kihívásokkal teli,
9
megváltozott, nyomorúságos életet.
12
többi társaikkal a közös, sanyarú,
13
utcán töltött élet mindennapjaiban.
1
Szegény cigarettavégek, maradékai
2
a teljes, még ép szál cigarettáknak
5
egykor cirógató füsthordozó emléke.
7
el nem füstölt élvezeteknek.
9
hirtelen tett mozdulatok következménye,
10
melyek nyomán feküsztök
11
az utca porában, elhagyatottan.
12
Gondoltok-e még vajon egyáltalán jövőtökre?
2
avagy már ez a lehetőség
4
Harcoltok-e még kitűzött célokért,
6
s feküsztök csak szótlanul,
7
megadóan, bénán, némán az utcán,
8
sorsotok kitéve akármilyen jött-ment cipők
11
akár egyetlen mozdulattal
12
benneteket eltaposhatnak,
13
törékeny testetek felszakíthatják,
14
dohánybensőtök maradványait
15
beledöngölhetik, szerteszét szórva a járdába,
16
hogy örökre mindenki elfeledkezzen rólatok,
17
hogy egyáltalán e földön léteztetek,
1
S tán már a Karácsonyt sem várjátok,
2
s nektek ajándékok nélkül múlnak el
4
csupán maradnak az örök hétköznapok,
6
még oly nevezetes alkalmakkor is,
8
És mikor az éjféli misére hívó harang
9
szavát halljátok, és látjátok,
11
ünneplőbe öltözve igyekeznek
12
az éjféli misére, szívetek elszorul,
13
hogy nektek a Jóisten milyen
14
sanyarú sorsot tartogat.
15
Kénytelenek vagytok ekkor is,
16
Karácsonykor is kint a szabadban,
17
az utcán mozdulatlanul feküdni
18
hideg, rideg kövezetén a járdának,
19
s noha próbáljátok magatokat tartani,
20
de akárhogy is igyekeztek,
21
néhány kéretlen könnycsepp
22
megjelenik szemetekben,
23
de hogy mások ne vegyék észre őket,
24
gyorsan le is törlitek a fegyelmezetleneket,
25
és csak feküsztök, mint kiterített holtak,
26
kik nem várnak már másra, mint koporsóra.
1
Sorsotok firtatása során
2
más kérdések is felmerültek bennem:
3
vajon sajnált-e már valaki benneteket?
4
Vajon van-e olyan lélek,
5
ki könnyet is ejtett értetek?
6
És vajon voltatok-e valaha szerelmesek?
8
szépszemű cigarettavég-lányokat?
9
S előfordult-e, hogy hűtlenül elhagytátok őket,
10
és elfüstölögtetek szótlanul a találka előtt,
11
s megszöktetek a randevú helyéről?
2
mind-mind megannyi sors,
3
elrontott, dugába dőlt élet.
5
sok-sok felmerült kérdés, mely
6
többnyire maradt megválaszolatlanul,
7
s melyek csak úgy, egyik nap reggelén
8
eszembe jutottak, miközben láttam őket
10
azalatt a néhány perc alatt,
11
míg a következő buszra