Ezen az oldalon elemezheted
Soósné Balassa Eszter „Magány”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Egy pohár az asztalon, benne ital,
2
A felszálló buborékokat bámulom,
3
Mögöttem villognak már a fények,
4
Pezsgős üvegek durrognak sorba.
1
Hallom a hangokat, fényeket látom,
2
Szívem oly magányosan vergődik.
3
Csillagok között fényesen ragyog,
4
Akivel most már nem koccinthatok.
1
Magam elé bámulva várom, de hiába,
2
Bennem mély álmot sző a csend.
3
Se fények, se hangok, se nevetés,
4
Nem juthatnak be a szívemhez.
1
Ez nem választás volt, jött hirtelen,
2
Oly nehéz most minden napom.
3
Elvitte egy pillanat alatt a mosolyt,
4
Itt hagyta a magányt a fájdalmat.
1
Lépek-e előre kérdezem magamat,
2
A válasz még ködbe vész, nehéz.
3
Lehet e az új évem nélküle pozitív,
4
A választ szívem adja meg, soha.