Magány

Forrás: Múzsák Könyvtára

Egy pohár az asztalon, benne ital,
A felszálló buborékokat bámulom,
Mögöttem villognak már a fények,
Pezsgős üvegek durrognak sorba.

Hallom a hangokat, fényeket látom,
Szívem oly magányosan vergődik.
Csillagok között fényesen ragyog,
Akivel most már nem koccinthatok.

Magam elé bámulva várom, de hiába,
Bennem mély álmot sző a csend.
Se fények, se hangok, se nevetés,
Nem juthatnak be a szívemhez.

Ez nem választás volt, jött hirtelen,
Oly nehéz most minden napom.
Elvitte egy pillanat alatt a mosolyt,
Itt hagyta a magányt a fájdalmat.

Lépek-e előre kérdezem magamat,
A válasz még ködbe vész, nehéz.
Lehet e az új évem nélküle pozitív,
A választ szívem adja meg, soha.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.