Ezen az oldalon elemezheted
Vizkeleti Erzsébet „Párhuzamos ellentétek”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Hol fény születik, ott árnyék is él,
2
nincs ember, kit csak az egyik kísér.
3
Igazság mögött sem minden szó igaz,
4
csönd is takarhat hazugságokat.
1
Álmomban néha valóság csillan,
2
nappal szememben álomkép lobban.
3
Kettő közé születik az ember,
4
hol a fény vetekszik a sötéttel.
1
Van, hogy szívemet kétség szaggatja,
2
de lassan tovaszáll az éjszaka.
3
Szobámba beárad reggeli fény,
4
s vele együtt szökken be a remény.
1
Mert bennem él az éj és a reggel,
2
hűség szava és a csalárd ember.
3
Nem kérhetem, hogy árnyék sose érjen,
4
nem kaphatok csak jót vagy csak szépet.
1
Egyensúly ez, örök törvény és rend,
2
kettősség nélkül nincs egy élet sem.
3
Volt úgy, hittem csak az egyik kell,
4
ám árnyak nélkül a fény sem felel.
1
Legyen több a fény, így szól az ima,
2
s hogy ne nyeljen el sötétség árnya!
3
Ma több ragyogást kérek, mint tegnap,
4
hogy ne féljek a homálytól sem holnap!