Párhuzamos ellentétek

Vizkeleti Erzsébet

Vizkeleti Erzsébet: Párhuzamos ellentétek című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Múzsák Könyvtára csoport facebook oldal

Hol fény születik, ott árnyék is él,
nincs ember, kit csak az egyik kísér.
Igazság mögött sem minden szó igaz,
csönd is takarhat hazugságokat.

Álmomban néha valóság csillan,
nappal szememben álomkép lobban.
Kettő közé születik az ember,
hol a fény vetekszik a sötéttel.

Van, hogy szívemet kétség szaggatja,
de lassan tovaszáll az éjszaka.
Szobámba beárad reggeli fény,
s vele együtt szökken be a remény.

Mert bennem él az éj és a reggel,
hűség szava és a csalárd ember.
Nem kérhetem, hogy árnyék sose érjen,
nem kaphatok csak jót vagy csak szépet.

Egyensúly ez, örök törvény és rend,
kettősség nélkül nincs egy élet sem.
Volt úgy, hittem csak az egyik kell,
ám árnyak nélkül a fény sem felel.

Legyen több a fény, így szól az ima,
s hogy ne nyeljen el sötétség árnya!
Ma több ragyogást kérek, mint tegnap,
hogy ne féljek a homálytól sem holnap!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!