Ezen az oldalon elemezheted
Czirják Tiborné Móra Gyöngyi „Beköszönt a tél”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Zúzmarát fest a tél fagyos lehelete,
2
a fák ágain díszlik hófehér gyöngye.
3
A dermedt tó tükrén csillan a Hold fénye,
4
elnémult már a tücskök vidám zenéje.
1
Az éhes verebek fázva gubbasztanak,
2
villanypóznán ülve kárálnak a varjak.
3
Egy didergő rózsa még őrzi bimbóját,
4
törékeny szépsége fagyban lel hervadást.
1
Érzéki szél kutat át minden kis zugot,
2
gomolygó füsttel jár önfeledt kéjtáncot.
3
Töretlen a néma csend, elmúlást sejtet,
4
szótlanságba zárva a kopár vidéket.
1
Az utcán, mint a zongora bús dallama,
2
harsogva szól a sietős léptek zaja.
3
Élces öregként arcon csíp a tél ujja,
4
hótól duzzadó felhő könnyeit sírja.
1
De néha felragyog a bágyadt Nap szeme,
2
jégcsapokat olvaszt fényének melege.
3
Átöleli a föld minden élőlényét,
4
mint szerető anya imádott gyermekét.
1
Sugara által küld égi üzenetet:
2
hosszú álom után eljön a kikelet.
3
Megint virul majd a szárnyra kapó élet,
4
s tavasz öle szül szép, új reménységet.