Ezen az oldalon elemezheted
Kollár Kornélia „A zöld fotel”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Van egy kedvenc pontja otthonomnak,
2
oda vonulok el, ha tornyosulnak a gondok.
3
Karfája átölel, és megnyugszom,
4
a zöld bársony felvidít, ha belebújok.
1
Zöld fotelem kényelmes ölében
2
megszűnnek az ártó hétköznapi gyötrések.
3
Átadom magam gondolataimnak,
4
lecsendesülök, a belső hangok hívnak.
1
Mi lenne, ha lenne egy testvéred, drága mentségszékem?
2
Kit ültetnék öledbe, hogy legyen része e belső elrévedésben?
3
Édesapámat hívnám lelki percekre,
4
szükségünk lenne egy utolsó csevejre.
1
Hangtalan távozott a világból,
2
maga mögött hagyva a sok bizonytalanságot.
3
Annyi kérdésem lenne, de félretenném,
4
talán csak pár dolgot mesélnék.
1
Elmondanám, hogy utolsó napjaink együtt félreértéssel teltek.
2
Nem haragszom, és kérném, hogy ő se tegye.
3
Mélyebb a szeretet lelkemben, mint sejtettem,
4
bárcsak éreztethetném még vele.
1
Végül megfognám, s szorítanám kezét,
2
úgy néznénk, ahogy kint mindent az eső áztat szét.
3
Nem kellenek szavak, hisz érezzük mindketten,
4
a borsó meg a héja újra együtt lehet.
1
Hálás vagyok e zöld fotelnek,
2
olyan élményt adott lelkemnek,
3
amit máshol nem lelhetek.
4
Egy pár percnyi gondolat erejéig
5
Édesapám újra velem lehetett itt.