A zöld fotel

Forrás: Múzsák Könyvtára

Van egy kedvenc pontja otthonomnak,
oda vonulok el, ha tornyosulnak a gondok.
Karfája átölel, és megnyugszom,
a zöld bársony felvidít, ha belebújok.

Zöld fotelem kényelmes ölében
megszűnnek az ártó hétköznapi gyötrések.
Átadom magam gondolataimnak,
lecsendesülök, a belső hangok hívnak.

Mi lenne, ha lenne egy testvéred, drága mentségszékem?
Kit ültetnék öledbe, hogy legyen része e belső elrévedésben?
Édesapámat hívnám lelki percekre,
szükségünk lenne egy utolsó csevejre.

Hangtalan távozott a világból,
maga mögött hagyva a sok bizonytalanságot.
Annyi kérdésem lenne, de félretenném,
talán csak pár dolgot mesélnék.

Elmondanám, hogy utolsó napjaink együtt félreértéssel teltek.
Nem haragszom, és kérném, hogy ő se tegye.
Mélyebb a szeretet lelkemben, mint sejtettem,
bárcsak éreztethetném még vele.

Végül megfognám, s szorítanám kezét,
úgy néznénk, ahogy kint mindent az eső áztat szét.
Nem kellenek szavak, hisz érezzük mindketten,
a borsó meg a héja újra együtt lehet.

Hálás vagyok e zöld fotelnek,
olyan élményt adott lelkemnek,
amit máshol nem lelhetek.
Egy pár percnyi gondolat erejéig
Édesapám újra velem lehetett itt.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.