Ezen az oldalon elemezheted
Kovács Attila „Szelíd esti képek”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Már a vadludak karcolják
2
az eget, nem csendesek,
3
hegyeken fehér felhőpamacsok,
4
szél gurgatva töredeznek.
1
Minden lassabb, szomorúbb,
2
mintha lélek kalimpálna,
3
lemaradt szürke kis lúd
4
ricsajt ereszt a tájra.
3
A csapzott szárnyú varjak
2
mozdonyként füstöt pöffentenek,
3
kormot eresztenek ködben,
4
sárban fuldokoló utcákra.
1
Bicikli gyenge fénye inog,
2
pásztáz szerényen, tompán,
3
köszörül a löttyedt dinamó,
4
ki tolja, már túljutott a korcsmán.
1
Apóka néha szottyant, felvillan
2
ráncos arca, merev tekintete
6
A visszajárót szorongatja markában.
1
Keresi, kutatja az ismerős ablakot,
2
néha elakad egy nótában.
3
Kuvasza jön elé simulva,
4
hazaér a táskából a virág is.
1
Szelíd, csendes az asszony,
2
megpihenteti a meleg szobában.
3
Nem korholja. Imádkozik magában.