Vers elemzés – szótagszám és rímséma
Ezen az oldalon elemezheted
Iochom Zsolt „Behavazott fák a Hargitán”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
Strófa 1
Rímséma:
ABCADA
1
Friss hó borul a földre,
2
mintha az idő maga is megállna egy pillanatra,
3
s fehér ujjakkal elsimítaná mindazt, ami felesleges.
4
A fenyvesek egyenes tartással emelkednek az ég felé,
5
mint régi imák, melyeket már nem mondunk ki,
6
de bennünk élnek.
Strófa 2
Rímséma:
ABCDCE
1
A Hargita nem beszél hangosan,
2
csak jelen van, rendíthetetlen nyugalommal,
3
és aki belép ebbe a csendbe,
4
annak a lépte is óvatosabbá válik,
5
mintha félne megzavarni valami szentet,
6
ami régóta őrzi önmagát.
Strófa 3
Rímséma:
ABACAD
1
A hó alatt alszik a nyár emléke,
2
s a hideg, amely az arcomat csípi,
3
nem eltaszít, hanem felébreszt,
4
mert itt a fagy is igaz, nem bánt, csak megmutatja,
5
milyen az, amikor az ember végre
6
nem menekül önmaga elől.
Strófa 4
Rímséma:
ABACDE
1
Minden roppanás a talpam alatt
2
egy halk visszhang a múltból,
3
minden lélegzetvétel egy régi tél emlékét hozza vissza,
4
és rájövök, hogy ez a táj nem csupán körülvesz,
5
hanem belülről tart össze,
6
mint egy kimondatlan eskü.
Strófa 5
Rímséma:
ABCDBB
1
Amikor majd elindulok lefelé a hegyről,
2
a fenyők nem búcsúznak, csak állnak tovább,
3
tudva, hogy aki egyszer itt barangolt,
4
az már viszi magával a Hargita csendjét,
5
a hó tisztaságát, a tél fehér igazságát,
6
és bármerre sodorja az élet, mindig hazatalál Csíkországba.