Ezen az oldalon elemezheted
Márkus Katalin/Kata/ „Tél”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Hegyek mögött készülődve gyűjti az erejét,
2
hogy hadrendbe állítsa félelmetes seregét.
3
Most jön el ideje az Ő uralmának,
4
hogy megmutassa erejét az egész világnak.
1
Első sorban áll a hideg, hűti majd a levegőt,
2
jöttére elővesszük a nagykabátot, fejfedőt.
3
Bundát növesztenek az állatok, s vackolnak,
4
tudják, sanyarú életük lesz, majd, ha fagy.
1
Második sorban áll a fagy, feladata nagyon nagy,
2
ahol ő megjelenik, minden megkeményedik.
3
Rögössé válik a föld, a fű keményen zizeg,
4
jégvirágos függönyt kap az ablaküveg.
1
Harmadik sorban áll a hó, a hófehér takaró,
2
a pihe-puhán, pörögve-forogva aláhulló.
3
Jótékonyan betakarja a természet sebeit,
4
fehér ruhába öltözteti a fák kopasz ágait.
1
Negyedik sorban várakozik a hideg szél,
2
ha süvítve elindul, senkit, semmit nem kímél.
3
Várat épít a hóból, a fákat derékba töri,
4
jajgatva menekülnek előle az erdő vadjai.
1
Utolsó sorban kopogva toporog a síkos jég,
2
megelőzi jöttét a hideg fagy, a hó és a szél.
3
Jégpáncélt borít az utakra, folyókra, tavakra,
4
a gyönyörű vízesést mozdulatlanná varázsolja.
1
A Tél elégedetten szemléli várakozó seregét,
2
s, egy szélfuvallattal elhagyja rejtekhelyét.
3
Köszönti a fáradt Őszt, majd elküldi pihenni,
4
fürgén felül a trónjára - seregét munkára inti.