Tél
Márkus Katalin/Kata/
Forrás: Pinterest
Hegyek mögött készülődve gyűjti az erejét,
hogy hadrendbe állítsa félelmetes seregét.
Most jön el ideje az Ő uralmának,
hogy megmutassa erejét az egész világnak.
Első sorban áll a hideg, hűti majd a levegőt,
jöttére elővesszük a nagykabátot, fejfedőt.
Bundát növesztenek az állatok, s vackolnak,
tudják, sanyarú életük lesz, majd, ha fagy.
Második sorban áll a fagy, feladata nagyon nagy,
ahol ő megjelenik, minden megkeményedik.
Rögössé válik a föld, a fű keményen zizeg,
jégvirágos függönyt kap az ablaküveg.
Harmadik sorban áll a hó, a hófehér takaró,
a pihe-puhán, pörögve-forogva aláhulló.
Jótékonyan betakarja a természet sebeit,
fehér ruhába öltözteti a fák kopasz ágait.
Negyedik sorban várakozik a hideg szél,
ha süvítve elindul, senkit, semmit nem kímél.
Várat épít a hóból, a fákat derékba töri,
jajgatva menekülnek előle az erdő vadjai.
Utolsó sorban kopogva toporog a síkos jég,
megelőzi jöttét a hideg fagy, a hó és a szél.
Jégpáncélt borít az utakra, folyókra, tavakra,
a gyönyörű vízesést mozdulatlanná varázsolja.
A Tél elégedetten szemléli várakozó seregét,
s, egy szélfuvallattal elhagyja rejtekhelyét.
Köszönti a fáradt Őszt, majd elküldi pihenni,
fürgén felül a trónjára - seregét munkára inti.
hogy hadrendbe állítsa félelmetes seregét.
Most jön el ideje az Ő uralmának,
hogy megmutassa erejét az egész világnak.
Első sorban áll a hideg, hűti majd a levegőt,
jöttére elővesszük a nagykabátot, fejfedőt.
Bundát növesztenek az állatok, s vackolnak,
tudják, sanyarú életük lesz, majd, ha fagy.
Második sorban áll a fagy, feladata nagyon nagy,
ahol ő megjelenik, minden megkeményedik.
Rögössé válik a föld, a fű keményen zizeg,
jégvirágos függönyt kap az ablaküveg.
Harmadik sorban áll a hó, a hófehér takaró,
a pihe-puhán, pörögve-forogva aláhulló.
Jótékonyan betakarja a természet sebeit,
fehér ruhába öltözteti a fák kopasz ágait.
Negyedik sorban várakozik a hideg szél,
ha süvítve elindul, senkit, semmit nem kímél.
Várat épít a hóból, a fákat derékba töri,
jajgatva menekülnek előle az erdő vadjai.
Utolsó sorban kopogva toporog a síkos jég,
megelőzi jöttét a hideg fagy, a hó és a szél.
Jégpáncélt borít az utakra, folyókra, tavakra,
a gyönyörű vízesést mozdulatlanná varázsolja.
A Tél elégedetten szemléli várakozó seregét,
s, egy szélfuvallattal elhagyja rejtekhelyét.
Köszönti a fáradt Őszt, majd elküldi pihenni,
fürgén felül a trónjára - seregét munkára inti.
Hozzászólások (3 darab)
Gábor Edit 💠 (tegnap 23:56)
Szeretettel gratulálok!💝
Márkus Katalin/Kata/ ◆ (tegnap 21:56)
Köszönöm szépen kedves Aurora!❤️
Aurora Amelia Joplin ◆ (tegnap 19:15)
Szeretettel gratulálok!❤️
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!