Gizella Gazella, a szélvészkisasszony

Szíriában, a hegyekben élt Szélvészkisasszony, akit Gizella Gazellának hívtak. Ő volt Doktor Dámszarvas Dagomér mindenese. Igen, mindenese. Igaz, ilyen foglalkozás nincs, de Gizella Gazellára mindent rá lehetett bízni. Mindenkinek mindent megtett. Ez a történet, amit most elmesélek, nem is olyan régen történt.

Egyik nap reggelén Gizella elment az orvosi rendelőbe hajnali hat órakor, és hozzákezdett takarítani. Ezt minden nap megtette, mert ugye a tisztaságra oda kellett figyelni. Mire a doktorúr megjelent, minden csillogott a tisztaságtól, és a reggeli forró kávé gőzölgött az asztalon.

Még nem volt nyolc óra, és a doktor úr ott szürcsölgette a kávét, amikor eszébe jutott, hogy elfelejtett elmenni a kenyérért és a még meleg zsemléért. Most menjen vissza, vagy majd délután elhozza?

– De jó lenne reggelire zsemlét enni! – mondta hangosan Dagomér.
– Igen? Szólt doktorúr? – szaladt Gizella Gazella a rendelőbe.
– Nem, nem szóltam. Bocsánat, csak elfelejtettem bemenni a kenyérért és a zsemléért. De majd hazafelé beugrok érte.
– Semmi gond. Most gyorsan elmegyek érte. Sietek vissza.

Gizella Gazella nem is várta meg a doktor válaszát, hanem szaladt a boltba. Igen ám, de az út csúszós volt. December elején Szíriában, a hegyekben leesett az első hó, és a fagy is megjelent. A legtöbb helyen csúszott az út. Gizella Gazella elesett, de olyan gyorsan történt az egész, hogy a két első lába eltört. Sírva fakadt. Egyedül volt.

– Most mi lesz a pékáruval? Ki viszi el a doktorúrnak? – ismételgette hangosan.

Nem vette észre, hogy egy hangyaboly mellé esett. Egy idő után érezte, hogy valami, vagy valaki csiklandozza. Lehajolt, és akkor látta, hogy hangyák vannak körülötte, és az egyik pont hozzá szólt:

– Szia, Gizella! Láttuk, hogy balesetet szenvedtél, és mi segíteni szeretnénk neked – mondta Hangya Heni.
– Nem tudtok segíteni. Nekem a boltba kellett volna mennem kenyérért és zsemléért. Két perc, és odaértem volna, de elestem. Pedig a doktorúrnak szüksége lenne rám.
– Nincsen semmi baj! – válaszolta Hangya Heni.

Gizella már nem tudott rá válaszolni, hisz a hangya otthagyta. Pár perc sem telt el, amikor látta, hogy a hangyák sorfalat állítanak a bolt felé. A másik csapat pedig az orvosi rendelő felé haladt. Egy hosszú sor alakult ki. A hangyák ott álltak, és nem mozdultak.

Amikor Hangya Heni megvette a pékárut, odaadta az első hangyának, az pedig átadta a második hangyának, és így ment tovább, amíg a csomag meg nem érkezett a rendelőbe. Dagomér boldog volt, amikor megérezte a kenyér friss illatát, de nem látta Gizellát. A hangyák elmesélték neki, hogy mi történt.

Amikor a doktor meghallotta, bezárta a rendelőt, és szaladt Gizellához. Kórházba vitte, ahol begipszelték a lábát.

– Most mi lesz, doktorúr? Ki fog helyettem dolgozni? Hisz eddig soha nem voltam beteg?
– Ne idegeskedj, Gizella, majd megoldom. Megkeresem a szomszédomat, hogy segítsen nekem, míg fel nem gyógyulsz. Téged most hazaviszlek, és keresek melléd egy ápolót.
– Nem, köszönöm – válaszolt Gizella. Majd én megoldom.
– Nem! Ebbe nem egyezem bele! Neked pihenni kell. Így hamarabb meggyógyulsz. Hisz nincs még egy ilyen jó munkatárs, mint amilyen te vagy. Várlak vissza.

Dagomér talált helyettest, aki beállt hozzá dolgozni, és ápolót is Gizella mellé. A karácsonyt barátaival töltötte, nem hagyták egyedül.

Gizella Gazella tavasszal már visszament dolgozni, de soha nem fogja elfelejteni azt a szeretetet, megértést és gondoskodást, amit akkor kapott.