A fény herceg könyve
Varga-Ipacs Eszter
Éjszaka volt, s a Hold királyságának kertjében, a tavirózsa szökőkútnál a fényherceg üldögélt kedvenc regényét olvasva, amit földi ember keze készített.
Ahogy ott olvasgatott, testvére kikapta a kezéből, és mire ő próbálta visszaszerezni, a könyv beleesett a vízbe, lapjain a szavak szerte folytak.
A fényherceg kedvenc kutyája, Csillag, azonnal odarohant. Orrával óvatosan megérintette a víz felszínét, és egyik szót a másik után összegyűjtötte a hullámzó lapokból.
Hiába vette ki a vízből a herceg a könyvet, az köddé vált a kezében.
– Hogy lesz így újra könyvem? – síránkozott.
Csillag szomorúan nézett gazdájára, majd a betűk az orráról elkezdték a holdtuják felé szökni.
– Várjatok! – kiáltotta a fényherceg, majd kutyájával a nyomukba eredt.
A betűkből galambok lettek és tovaszálltak, mire a herceg elsírta magát.
– Sírás nem old meg semmit – jegyezte meg a kutyája, arra biztatta, hogy induljanak útnak és keressék meg őket.
El is indultak a galambok nyomában, akik ez idő alatt egy kunyhó padlására költöztek be.
Mint kiderült, egy író lakott benne, aki ihlet hiányban szenvedett, s ahogy meghallotta a galambok hangját, fel sietett a padlásra.
– Ennyi éhes szájat e fagyos téli napon! – gondolta magában, majd lesietett.
Morzsává alkította az egyik kenyerét, s felvitte egy tálcán, egy kis vízzel társítva.
A galambok jóízűen fogyasztották, amit kaptak, mikor hirtelen megjelent a herceg a kutyájával.
El akarták volna kapni őket, de az író közéjük állt.
– Kérem, hagyják őket! Rég volt már társaságom! – kérte őket térdre rogyva.
Megsajnálták az írót, és engedtek kérésének.
Ahogy végeztek, a galambok boldogan keringeni kezdtek a levegőbe, majd lerepültek a földszintre.
Mindhárman utánuk eredtek, és láss csodát: belerepültek az üresen álló nyitott könyvbe.
A könyv immár ugyanolyan lett, mint amilyen a hercegé volt.
Az író nehéz szívvel odaadta a hercegnek, aki aztán Csillaggal elbúcsúzott tőle.
Az író megtörten leült asztalához új könyvet kezdeni, mikor hirtelen észrevett egy fehér galamb tollat az ablakpárkányon.
Miután kezébe vette, az ihlet visszaszállt belé, s azóta is írja sikerekben gazdag történeteit.
Ahogy ott olvasgatott, testvére kikapta a kezéből, és mire ő próbálta visszaszerezni, a könyv beleesett a vízbe, lapjain a szavak szerte folytak.
A fényherceg kedvenc kutyája, Csillag, azonnal odarohant. Orrával óvatosan megérintette a víz felszínét, és egyik szót a másik után összegyűjtötte a hullámzó lapokból.
Hiába vette ki a vízből a herceg a könyvet, az köddé vált a kezében.
– Hogy lesz így újra könyvem? – síránkozott.
Csillag szomorúan nézett gazdájára, majd a betűk az orráról elkezdték a holdtuják felé szökni.
– Várjatok! – kiáltotta a fényherceg, majd kutyájával a nyomukba eredt.
A betűkből galambok lettek és tovaszálltak, mire a herceg elsírta magát.
– Sírás nem old meg semmit – jegyezte meg a kutyája, arra biztatta, hogy induljanak útnak és keressék meg őket.
El is indultak a galambok nyomában, akik ez idő alatt egy kunyhó padlására költöztek be.
Mint kiderült, egy író lakott benne, aki ihlet hiányban szenvedett, s ahogy meghallotta a galambok hangját, fel sietett a padlásra.
– Ennyi éhes szájat e fagyos téli napon! – gondolta magában, majd lesietett.
Morzsává alkította az egyik kenyerét, s felvitte egy tálcán, egy kis vízzel társítva.
A galambok jóízűen fogyasztották, amit kaptak, mikor hirtelen megjelent a herceg a kutyájával.
El akarták volna kapni őket, de az író közéjük állt.
– Kérem, hagyják őket! Rég volt már társaságom! – kérte őket térdre rogyva.
Megsajnálták az írót, és engedtek kérésének.
Ahogy végeztek, a galambok boldogan keringeni kezdtek a levegőbe, majd lerepültek a földszintre.
Mindhárman utánuk eredtek, és láss csodát: belerepültek az üresen álló nyitott könyvbe.
A könyv immár ugyanolyan lett, mint amilyen a hercegé volt.
Az író nehéz szívvel odaadta a hercegnek, aki aztán Csillaggal elbúcsúzott tőle.
Az író megtörten leült asztalához új könyvet kezdeni, mikor hirtelen észrevett egy fehér galamb tollat az ablakpárkányon.
Miután kezébe vette, az ihlet visszaszállt belé, s azóta is írja sikerekben gazdag történeteit.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a meséhez!