Nőnap

Ma van az a nap… vajon kapok valamit? Úgysem… már nem kell a virág sem.
Pedig megígérte minden évben rendesen. Hol lehet a szerelmem? Miért nincsen itt pont most mellettem?
Talán más karjaiban van helyettem… Mi ez az illat?

– Te butus, itt állok mögötted. A virág illatát érzed, saját kézzel szedtem ma reggel, csak neked.
– Megint virág… mást soha nem kapok sohasem. Ha kinyitom a szemem, minden évben ezt adod, mást nem látok sohasem.
– Akkor fogd meg a virágot, csukd be a szemed, és bízz bennem. Ez a legszebb nap. Ne nyisd ki a szemed.

– Mit tudsz adni még?
– A hálámat, a szerelmemet, mely életem végéig követ… egy csókot, fogd a kezemet.
– Itt a virágod, nem kell. Ez a nap… más csillogó szemed. Minden évben magaddal viszed. Mit adhatnék, hogy szívemben higgy?
– Ajándékot! Csukd be a szemed!

Egy hatalmas csók után a lány keze remegve fogta meg a virágot.
– Virág meg csók… ezzel lekenyerezel mindig? Nincs valami más is, amivel most már csak te rendelkezel?
– Tessék, itt van ez a gyűrű. Nézd meg! Neked vettem. A tiéd, mert szeretlek.

– Pont nőnapon kéred meg a kezemet?
– Nem számít… a szerelem minden nap veled van. Én is… örökre veled maradok.

– Ez a legszebb nőnap… nem gondoltam volna, hogy egy gyűrű kerül az ujjamra.
– Nőnap van… mikor, ha nem most?
– Igen, igazad van. Csodálatos ajándék. Nagyon szép ajándék. De ezen a szép napon vajon mit mondhatnék?
– Csak engedd, hogy felhúzzam a gyűrűdet. Csukd be a szemedet… csodálatos világ kezdődik meg.
– Azért, mert nőnap van?
– Nem csak azért… hanem mert az egész élet még előttünk van.