Adok

Mély, sötét volt ez az éjszaka. Villámlás, mennydörgés közepette
fogtad a kezem, a kezed remegett.
Gondolataim a szemeid tükrében ragyogtak,
s a lelkem felemelted.

Valós ez az álom? Szorítod a kezem, vagy csak álmodom?
– Mit kérsz tőlem, szerelmem? Mindent megadok.

– Nézz az égre. A csillagok fényesen világítanak.
Bármit kérhetsz. Szorítsd a kezem, és nézz a szemembe.

Selymes érintésed, a kezed lelkemet is megnyugtatja.
– Nem elég… nem kapsz meg engem.
Kérésed lehetetlen.
Selymes kezed nem visz Ámorba engem.

– Ne engedd el a kezem. Mindent megadok, amit megtehetem.
Adok mindent… mindent, ami vagyok.
Érezd: nem csak férfi vagyok.
Szeretlek, és én is adok.