A szív repedései

Amikor a csésze három darabra tört, az unoka elsírta magát. Apró keze még remegett, a földön a csésze darabjai szomorúan terültek el, köztük néhány szilánk fehérlett.
– Eltörtem – suttogta szipogva.
A nagymama nem szólt azonnal. Letérdelt, összeszedte a darabokat, mintha mindegyik külön emlék lenne.
– Nézd csak – kezdte –, ami törékeny, az el is törhet egyszer.
Ragasztót hozott, időt és türelmet szánt rá. Az unoka serényen segített. A darabok engedelmesen visszataláltak egymáshoz, de a vonalak ott maradtak, vékony emlékként. A csésze újra egyben volt, de a repedések nem tűntek el, csak másképp csillogtak a fényben.
– Most már tudja, milyen eltörni – mosolygott a nagymama. – És azt is, hogy valaki törődött vele.
Az unoka végigsimított a vonalakon.
– Csúnya lett, ugye mami?
– Nem – felelte halkan a mami. – Egyedi. Olyan, amit nem lehet újonnan megvenni.
– De így már nem tudsz ebből kávét inni! Ez a kedvenc csészéd, nagyi! – sajnálkozott tovább az unoka, de már nem sírt.
– Tudod, kicsim, annyi bögre van itt, amiből lehet kávét inni! Ennek a csészének ezentúl más lesz az értéke. Mert vannak dolgok, amiket nem azért ragasztunk meg, hogy olyanok legyenek, mint régen, hanem hogy másképp legyenek értékesek. Ha ránézek, eszembe jut majd ez a szép pillanat, amit veled töltöttem a ragasztás közben.
Az unoka csak figyelt és próbálta megérteni, miről is beszél a nagyi.
– Ezek a repedések jelképezik a csésze szívét - folytatta a nagymama. – Most kelt életre. És az ember szíve is ilyen. A szívet sem cseréljük le, ha megreped. Megjavítjuk. És együtt élünk a vonalaival. Attól tudjuk, milyen a fájdalom… és a szeretet.
Mert ami megragasztva marad, az nem kevesebb lesz, hanem olyan történetet hordoz, amit csak az ért, aki egyszer már eltört, és mégis egyben maradt. De ezeket a szavakat már nem mondta ki, csak remélte, hogy kis unokája szíve sokáig elbírja majd a repedéseket. A csészét visszatette a helyére. Nem a legszebb, nem a legerősebb. De túlélte a törést, és így kapott még egy esélyt. Mint az ő szíve már annyiszor.