Az érzelmes novellák világa az emberi lélek legfinomabb rezdüléseit mutatja meg: a vágy, a fájdalom, a remény, a sebezhetőség és a gyógyulás pillanatait. Ezen az oldalon olyan mély érzelmeket megidéző történeteket gyűjtöttünk össze, amelyekben minden mondat egy apró felismerést hordoz. Ezek a novellák segítenek megérteni önmagunkat, visszatalálni a belső csendhez, és új fényben látni mindazt, amit a szív őriz.
A léleksimogató, megható novellák között találsz örömteli, elgondolkodtató és fájdalmasan szép történeteket is – olyan írásokat, amelyek megállítanak egy pillanatra, és hagyják, hogy a saját érzéseid is felszínre kerüljenek. Ha érzelmekben gazdag irodalomra, mélyebb önismeretre vagy lélektani töltetre vágysz, jó helyen jársz.
A léleksimogató, megható novellák között találsz örömteli, elgondolkodtató és fájdalmasan szép történeteket is – olyan írásokat, amelyek megállítanak egy pillanatra, és hagyják, hogy a saját érzéseid is felszínre kerüljenek. Ha érzelmekben gazdag irodalomra, mélyebb önismeretre vagy lélektani töltetre vágysz, jó helyen jársz.
Évek óta a fiók mélyén lapult a gondosan csomagolt ajándék. Mindig félretettem a pillanatot, hogy kibontsam. Mintha a megfakult szalag, a felpöndörödött papír maga is sóhajtana. Mintha megőrizhette volna mindazt, amit nem mertem kimondani. Neki szántam. Annak, aki úgy tűnt el az életemből, mint a gyertya füstje a szellőben. Mégis minden nap közelebb húzott a gondolat, hogy egyszer szembe kell néznem vele. Ma végre kibontottam: egy kavics volt benne a folyó mellől, ahol utoljára nevettünk. Ebben a pillanatban akkora lett a csend, hogy belesajdult a szívem. S minden el nem mondott mondat újra rám nehezedett halkan, mint egy lassú visszhang.Tovább olvasom…
Megesett már veletek, hogy egy kapcsolatban nem igazán éreztétek jól magatokat? Elina esetében is így volt. Magányosnak, szomorúnak érezte magát, és a mindennapos veszekedések nyomot hagytak benne. Valami hiányzott. Nem tudta pontosan, mi – talán a csendes megértés, talán a tiszta öröm. Egy nap esélye nyílt részt venni egy kiállításon, amit a város parkjában rendeztek meg. Végre valami jó is történik, gondolta. A parkban Elina alkotásai mellett számos más program várta az embereket: anime-előadások, autókiállítás, boros sátrak és különféle vetélkedők. A levegő tele volt élettel, zenével, nevetéssel. Az animések sátránál pillantotta meg őt. Egy manófülű, fekete hajú, angyalszárnyú fiú volt – magas, mosolygós, a nyakában fényképezőgép. Látszott rajta, hogy nemcsak…Tovább olvasom…
A homokóra szemei lassan leperegtek, amikor Kremp, félig krampusz- félig ember gyermek befejezte az adventi gyertyák öntését. A meleg fény árnyékot vetett a hópelyhekkel díszített falra, mintha apró táncosok suhannának rajta. Kremp óvatosan egy szívzsebnyi üveggolyóba zárta a gyertyát, majd köpenye alól elővette és megforgatta: úgy ragyogott, mint egy hajnali csillag. Ezzel akarta feldíszíteni a Mikulás csillagszánját, hogy idén még szebben repüljön a téli égen. Ahogy a fényt a többi dísz közé illesztette, megérezte: egyetlen apró jó szándék is képes ünneppé változtatni az éjszakát.Tovább olvasom…
Emeld fel a fejed. – Nem merem… félek, lelkemet veszítem. – Én vagyok. Nem látsz engem? Selymes kezem az álladat érinti, szemed tükrét csillogva figyeli. – Eressz… hagyj elmenni. Nem segíthetsz. A szívemet kés szúrja át, hiába a szép fény, mely odaát világít. – Én vagyok. Most már látsz. Itt a kezem, segít – boldogságba repít. A szívem már elszállt a széllel. Tova… a lelkemet nem látja senki soha már. A szó annyi csak: meg gyógyítalak. Álmodban, éjszaka, homlokod fogva, merengve, arcodat látva, gondolkodva, szeretetet adva. Adom neked a boldogságot. Sohasem maradsz magadra.Tovább olvasom…
Ma van az a nap… vajon kapok valamit? Úgysem… már nem kell a virág sem. Pedig megígérte minden évben rendesen. Hol lehet a szerelmem? Miért nincsen itt pont most mellettem? Talán más karjaiban van helyettem… Mi ez az illat? – Te butus, itt állok mögötted. A virág illatát érzed, saját kézzel szedtem ma reggel, csak neked. – Megint virág… mást soha nem kapok sohasem. Ha kinyitom a szemem, minden évben ezt adod, mást nem látok sohasem. – Akkor fogd meg a virágot, csukd be a szemed, és bízz bennem. Ez a legszebb nap. Ne nyisd ki a szemed. – Mit tudsz adni még? – A hálámat, a szerelmemet, mely életem végéig követ… egy csókot, fogd a kezemet. – Itt a virágod, nem kell. Ez a nap… más csillogó szemed. Minden évben magaddal viszed. Mit adhatnék, hogy szívemben higgy? – Ajándékot!…Tovább olvasom…
Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha. – De csitt, mi fény tör át az ablakon? Napkelte az? – Kelj, tündöklő csillag, és öld meg már a holdat, mely régen irigyen sárgul, mert szebb vagy! – Késő van már, késő bizony, lelkem itt hagyom. – Jaj, hogy szerelmem sarja gyűlöletnek, s vágya… Mit látok? Korán láttam meg, későn ismerem meg. – Hová szakadtál el mellőlem, hogyan kell így szeretnem? Gondolatom repülve száll a levegőben, látva egy csillagot és várva – szemedet látja.Tovább olvasom…
„Kedves Nagymama!
Ma újra éreztem a fahéj illatát, és rögtön te jutottál eszembe. Azóta is azt az ízt keresem, amit csak te tudtál a szilvás gombócba csempészni. Azt hiszem, sosem írtam neked igazán hosszú levelet. Mindig csak rövid üzeneteket küldtem, amiben arról volt szó, hogy mikor jövök haza, vagy, hogy elkészítettem a sütidet. Ez az első október, amikor már nem vagy itt velünk, de úgy érzem, mégis meg kell írnom ezt a levelet. Hátha valahol elolvashatod.”
Juli az íróasztal fölé hajolt. Az ablakon túl sárga levelek sodródtak az utcán, mintha sietnének valahová, pedig az őszben nincs sietség, csak lassú elengedés. Október volt, a nagymamája kedvenc hónapja. „Az ősz illata olyan, mint egy régi könyv lapjai”, mondogatta mindig. A lány szorgalmasan vetette papírra a sorokat…
Tovább olvasom…
A reggel szürkébe öltözött, a szél hidegen tépte a tájat, mégis vannak dolgok, amelyekhez semmilyen idő nem ér fel. A becsület ott lakik az emberben, él. Nem kell bizonygatni, nem kell magyarázni. A szív mélyén, onnan indul minden, onnan árad szét. A hála apró jelzés – mégis mélyen meg tud érinteni. Egy figyelmesség, egy valódi szó, ami nem dísz, ajándék. Az érzések könnyűek, abból a helyből törnek fel, ahol az ember igaz. Kimondani őket erőt ad. Néha egyetlen mondat is elég: köszönöm szépen. Nem az a lényeg, hogy szép legyen, hanem hogy igaz legyen. Érzem, amikor szívből jön, és azt is, amikor csak odadobják, mert „illik”, kötelességből. Az idő nem kímél, de tanít. Fölemeli a fátylat azokról, akik csak játszották a szerepüket, és megmutatja azokat, akik mindig ott voltak. Nem könnyű…Tovább olvasom…
Az érzelmes novellák mellett érdemes felfedezni azokat a történeteket is, amelyek más módon mutatják meg a lélek útjait: a szerelem örömét és törékenységét, az élet váratlan fordulatait, a nosztalgia múltidéző melegségét vagy az önismeret lassú, belső épülését. Ha szereted a mély, átélhető és lélekre ható prózát, nézz körül más, érzelmekben gazdag kategóriáink között is.
Kapcsolódó témák:
Romantikus, Szerelmes, Élet, Nosztalgikus, Önismereti, Dráma, Kortárs
Kapcsolódó témák:
Romantikus, Szerelmes, Élet, Nosztalgikus, Önismereti, Dráma, Kortárs