Az „Igaz történet” témájú novellákat gyűjtöttük össze ezen az oldalon. Ezek az írások különböző nézőpontokon keresztül mutatják be az
igaz történet történetek érzésvilágát, fordulatait és üzeneteit.
Fedezd fel a szerzők gondolatait, és merülj el a téma sokszínű világában.
Judy Garland — egy asszony, egy anya, egy örök gyermek. Szívéből születtek dalok, de könnyeiből lett legenda. Halálakor üvegkoporsóba temetik, mert a lánya Liza szerint, egy virágot csak így szabad a földbe tenni. Az élet első felvonása – egy lány, aki énekelni született. A szülei fiút vártak, a tényt hogy lánynak született, anyja soha nem bocsátotta meg neki. Az apa homoszexualitása csak később derül ki, ez mérgező viták sorozatát jelentette. A békés és meleg otthon képe, már ekkor is csak illúzió. Az árnyék, már születésekor ott ült a bölcső szélén. Zsarnoki anyja szavaiban soha nem volt ott a szeretet. A totyogó kislány már ekkor a színpadon áll, és a családfő megélhetési forrása. A show világ tarka fényei mögött egy kislány van – aki csak annyit akart, hogy szeressék. Az MGM…Tovább olvasom…
Mindig volt bennem egy nesztelen félelem, amikor rá gondoltam. Szikár, komoly férfi volt, akinek a jelenléte megtöltötte a levegőt. Nem tudom, tegezte-e valaha bárki – talán néhány kolléga, de ők is csak óvatosan, félve attól, hogy a méltóságába gázolnak. Bejárta a világot. Hallgatta a belső hívást, és ment, amerre az iránytűje mutatta – nem a térkép szerint, hanem amerre a szíve vitte, mindig valami újat látni és érezni. Otthona egy csöndes budai utca volt, ahol az ablakok mögött diszkrét magány szundít, ahol a házak nem kérdeznek semmit, csak őrzik az emlékeket. Őt nevezzük csak X úrnak. A nevét nem írhatom le – de a szavait igen. Azok az öröklét hangjai. – Hogyan hívhatom? Professzor úr, tanár úr…? – Legyen tanár úr. Mert magát mindig is tanítottam. Nem hivatalosan, de…Tovább olvasom…
Pici voltam, és volt egy macim. A maci volt a mindenem. Fercsinek hívták. Nem volt már füle, a lába sokszor leszakadt, a szalma is hiányzott belőle, mégis ő volt a világon a legszebb. Egy pici kislány voltam, akit a szülei és a testvére sem tudtak szeretni úgy, ahogy szüksége lett volna rá – és Fercsi adta meg mindazt a gyengédséget, amit tőlük nem kaphattam meg. Beitta a könnyeimet, csendben hallgatta a fájdalmaimat. Ha nem volt kihez bújnom, ő mindig ott volt. Nemcsak szeretett – örült is velem. Ő töltötte be mindazt az üres helyet, amit egy gyermek a szülei ölelésében keresne. Ő gondoskodott a lelkemről némán, szelíden. Ő adott vigaszt akkor is, amikor senki más nem tudott. Gyakran éreztem, mintha egy angyal lakna benne. Talán így is volt. Ki tudja? Ha ő nincs, kihez bújtam volna?…Tovább olvasom…
A falu katolikus templomának szélesre kitárt ajtaján keresztül, a zengő orgonaszó szárnyaló dallamai messze áradtak ki. Nyomában Krisztus urunkat dicsőítő ének hangjai csendültek fel a padsorokban helyet foglaló hívek, többnyire a misék elmaradhatatlan látogatói, az öregasszonyok szájából. Az 1950-es évek elején a rendszer éles vallás és egyházellenes politikája ellenére is faluhelyen az emberek életében a vallás, a templomba járás továbbra is fontos szerepet játszott. A közösség számon tartotta ki az, aki templomba jár és ki az, aki nem. Azok, akik kerülték a templomot, komoly elmarasztalásra számíthattak. A falu katolikus templomának padsorai a miséken mindig megteltek. Az első sorok a diákoknak voltak fenntartva, és csak ezután foglalhattak helyet a felnőtt hívek. A misék…Tovább olvasom…
Kevin McCallister karácsonyi ajándéka számomra December 23-án reggelre hófehér hó lepte be a tájat. Lám-lám – nyugtáztam magamban örömmel –, mégis fehér karácsonyunk lesz!? Legalább lesz egy kis plusz örömöm is az ünnepek alatt. Szomorú volt pont a hangulatom, mert unokám aznap jelentette be kamaszos hangnemben, hogy a közös mézeskalács-sütögetése – ami szinte hagyomány volt már nálunk minden karácsonykor – az idén először elmarad, mondván: ő nem akar már ilyen dedós dolgokat! Nem volt mit tennem, szomorúan vettem tudomásul, hogy a gyerek bizony kezd felnőni! (Az utóbbi időben sajnos eltávolodtunk egymástól.) Karácsony másnapjára váratlanul az unokám megbetegedett, és mivel szülei dolgozni mentek éjszakára, megkért, hogy aludjak náluk, ne legyen otthon egyedül az ünnep…Tovább olvasom…
Balra Gizus, jobbra Rami. Középen Kata. Gyerekkorok óta ismerik egymást. A lányon fehér ruha, mely egyszerre mintha sokkalta egzotikusabbá, titokzatosabbá varázsolná egész földöntúli megjelenését. Testében egyszerre ott lappang a szökkenő gazella, mely mintha mindig is át akarna táncolni egy egész életen. Nem lehet csodálkozni, hogy minden valamirevaló fiatalembernek valósággal megdobban a szíve utána. De hát egyetemistákról van szó, akik nemsokára – persze, csakha minden jól alakul, és a végzet is eléggé kegyes hozzájuk -, készek lesznek rá, hogy kiléphessenek a nagybetűs életbe, és megkezdhessék a felnőttség frusztráló, és idegőrlő hétköznapjait. – Ti hova készültök? – kérdezi Kata incselkedni a másik kettőt. – Ez jó kérdés! Még nem döntöttem el, de talán kipróbálom magamat az…Tovább olvasom…
A bölcs öregember kómotos lassúsággal foglalta el az étkezőasztalt. Pontban fél tizenkettőkor, és borzasztóan kényes volt az időre, és a tálalásra. Amennyiben gondoskodó és oroszlánszívű felesége nem tálalta fel neki a jóízű, zöldséggel, hússal gazdagon megpakolt aranyló színű húslevest, az öregember fogta magát, és inkább járt egyet a környező utcában, mire felesége elkészült. – Remélem, ízleni fog! Most kicsit megbolondítottam, apuskám! – jegyezte meg mosolyogva, kicsit rafinált arccal a pirospozsgás, csupaszív asszonyság. Az öreg szertartásosan fogta göcsörtös, erezett kezei közé a kanalát, és jó alaposan szemügyre vette a finoman gőzölgő leves minden apró-cseprő tartozékait. Elvégre az embernek sosem szabad olyasmit megennie, amit nem akar, vagy nem különösebben szeret. Az öreg…Tovább olvasom…
A pompás régiségkereskedésben olyan volt, akár egy kisebbfajta hercegi palota az antik dolgoknak. Kígyózó csigalépcsővel lehetett feljutni a felső szintekre, ahol a ritka, meglehet több száz éves ritkaságok, kéziratok, kódexek és egyéb könyvek lapultak. A hatvanas éveiben járó, nagy szódásszifon-szemüveget viselő, folyamatosan marcona tekintetű és gyanúsan mindenkit méregető aggastyán tulajdonos szúrós hiéna-szemeivel követte kíváncsi tekintetünket. Az író tüstént átváltozott csintalan, minden újdonságra, szenzációra kiéhezett gyermekké, és szinte azonnal bevette magát a könyvek közé, míg gyönyörű felesége legalábbis egyelőre a kereskedés pénztáránál várakozott türelmesen, de azért még ő is nézelődött. Óvatosan tenyerébe vett több kínai porcelánnak látszó másolatot is, és néhány…Tovább olvasom…