Az „Igaz történet” témájú novellákat gyűjtöttük össze ezen az oldalon. Ezek az írások különböző nézőpontokon keresztül mutatják be az
igaz történet történetek érzésvilágát, fordulatait és üzeneteit.
Fedezd fel a szerzők gondolatait, és merülj el a téma sokszínű világában.
Pici voltam, és volt egy macim. A maci volt a mindenem. Fercsinek hívták. Nem volt már füle, a lába sokszor leszakadt, a szalma is hiányzott belőle, mégis ő volt a világon a legszebb. Egy pici kislány voltam, akit a szülei és a testvére sem tudtak szeretni úgy, ahogy szüksége lett volna rá – és Fercsi adta meg mindazt a gyengédséget, amit tőlük nem kaphattam meg. Beitta a könnyeimet, csendben hallgatta a fájdalmaimat. Ha nem volt kihez bújnom, ő mindig ott volt. Nemcsak szeretett – örült is velem. Ő töltötte be mindazt az üres helyet, amit egy gyermek a szülei ölelésében keresne. Ő gondoskodott a lelkemről némán, szelíden. Ő adott vigaszt akkor is, amikor senki más nem tudott. Gyakran éreztem, mintha egy angyal lakna benne. Talán így is volt. Ki tudja? Ha ő nincs, kihez bújtam volna?…Tovább olvasom…
Ahogy múlnak az évek, egyre többször jutnak eszembe a gyermeki évek. Zakatolva indult a gőzös Kanizsáról, végig a Balaton parton, aztán át a végtelen rónaságon, elvitt a nagyszülői házhoz. Mikor a Maros fölött átrobogott, a szívem is gyorsabban dobogott. Megláttam újra a tatát, nagy bajuszos, mindig mosolygós volt, huszár. Hajlott hátú, szigorú mamát. Hej, de szép hetek voltak azok, amikor jártuk anyuval a piacot. Ahogy végigsétáltunk az utcán, mindig elmondta: – Ez itt a nagy színész, Páger Antal szülői háza. A Maros mellett kocsikázva, amit Sándor, a ló húzott, szórtuk a barackot a gyerekeknek, de tata egy szót se szólt. Volt egy kecske, Boriska, aki a tejet adta. A ló farkából apu borotvapamacsot alkotott. A strandon szólt a zene – „…ha végre itt a nyár…” –, mi vidáman…Tovább olvasom…
Judy Garland — egy asszony, egy anya, egy örök gyermek. Szívéből születtek dalok, de könnyeiből lett legenda. Halálakor üvegkoporsóba temetik, mert a lánya Liza szerint, egy virágot csak így szabad a földbe tenni. Az élet első felvonása – egy lány, aki énekelni született. A szülei fiút vártak, a tényt hogy lánynak született, anyja soha nem bocsátotta meg neki. Az apa homoszexualitása csak később derül ki, ez mérgező viták sorozatát jelentette. A békés és meleg otthon képe, már ekkor is csak illúzió. Az árnyék, már születésekor ott ült a bölcső szélén. Zsarnoki anyja szavaiban soha nem volt ott a szeretet. A totyogó kislány már ekkor a színpadon áll, és a családfő megélhetési forrása. A show világ tarka fényei mögött egy kislány van – aki csak annyit akart, hogy szeressék. Az MGM…Tovább olvasom…
Egész éjjel esett a hó. Puha, fehér hótakaró borult a tájra. Két apró gyermek öltözködött, hogy kimehessen az udvarra. Lábukon hótaposó, rajtuk jó meleg overál. Arcukat az ég felé tartva nézték a szálló hópihéket. Aprócska kezeikben csillogott a friss hó. – Ébike, fussunk a hóban! – hívta Édua testvérét. Aprócska lábnyomaik mutatták, merre futnak. – Écuka, építsünk hóembert? – kérdezte Ében. Apa és anya is csatlakozott. Gurították a hógolyót, egyre csak nőtt. Kész lett a hóember teste, majd a feje. Rákerült a répaorr, a seprű, a kalap. – Hógolyózzunk? – szólt oda anya. – Igeeeen! – felelték. Apa hógolyót gyártott, a két pici dobálta. Élvezték a friss hó érintését. – Lassan indulni kell befelé – szólt apa. A gyerekek vidáman futottak befelé. Még hátranéztek, és…Tovább olvasom…
Kevin McCallister karácsonyi ajándéka számomra December 23-án reggelre hófehér hó lepte be a tájat. Lám-lám – nyugtáztam magamban örömmel –, mégis fehér karácsonyunk lesz!? Legalább lesz egy kis plusz örömöm is az ünnepek alatt. Szomorú volt pont a hangulatom, mert unokám aznap jelentette be kamaszos hangnemben, hogy a közös mézeskalács-sütögetése – ami szinte hagyomány volt már nálunk minden karácsonykor – az idén először elmarad, mondván: ő nem akar már ilyen dedós dolgokat! Nem volt mit tennem, szomorúan vettem tudomásul, hogy a gyerek bizony kezd felnőni! (Az utóbbi időben sajnos eltávolodtunk egymástól.) Karácsony másnapjára váratlanul az unokám megbetegedett, és mivel szülei dolgozni mentek éjszakára, megkért, hogy aludjak náluk, ne legyen otthon egyedül az ünnep…Tovább olvasom…
1960-asévekben járunk egy szép zalai faluban Becsehelyen. Az én gyönyörű szülőfalumban, melyet szőlőhegyek, dombok öleltek körbe. Erdei magasodtak a falu felett. Fáin, mókusok, pelék játszadoztak. A többi évszakban is csodálatos látvány volt, de télen varázslatos, ahogy mindent betakart fehér paplanjával a tél. A fák roskadoztak a hó alatt. Amerre csak néztél, az érintetlen tisztaságot mutatta a hófehér táj. Elkezdődött a téli szünet az iskolában. Térdig érő hótakaró borította be a falut, a dombot. Félméteres jégcsapok függtek az ereszeken, jégvirág nyílt az ablakokban. Előkerültek a szánkók a kamrákból. Nem bolti, hanem apukák, nagyapák által készített egyszerű szánkók, ráterítve egy pokróc és irány a domb, a gyereksereggel. Gyalog fel, szánkóval le. Órákig bírtuk a hideg…Tovább olvasom…
Sokáig ültem csendben a varródoboz fölött, a varrótű fénye meg-megcsillant a lámpa alatt. Gondolkodtam, mi legyen az az élő ajándék, ami nemcsak játék, hanem emlék is a legkisebb unokámnak. Aztán elővettem a régi kis dobozkát. Benne ott pihentek a keresztszemes hímzések: anyukám türelmes keze nyoma, a nagymamám régi mintái, és az enyém is, mind-mind apró öltésekbe rejtett szeretet. Ahogy végigsimítottam rajtuk, mintha a múlt szuszogott volna a tenyeremben. Ekkor született meg a gondolat: egy kis matató, terítőcske, falacska – egy textilből szőtt mese. Varrtam, öltésről öltésre. Belekerültek a család legfőbb motívumai, virágok, indák, apró formák, mintha mindannyian ott lennénk benne egyetlen puha darabban. Kis zsebeket készítettem, rejtett kuckókat, és mindegyikbe egy-egy apró…Tovább olvasom…
Balra Gizus, jobbra Rami. Középen Kata. Gyerekkorok óta ismerik egymást. A lányon fehér ruha, mely egyszerre mintha sokkalta egzotikusabbá, titokzatosabbá varázsolná egész földöntúli megjelenését. Testében egyszerre ott lappang a szökkenő gazella, mely mintha mindig is át akarna táncolni egy egész életen. Nem lehet csodálkozni, hogy minden valamirevaló fiatalembernek valósággal megdobban a szíve utána. De hát egyetemistákról van szó, akik nemsokára – persze, csakha minden jól alakul, és a végzet is eléggé kegyes hozzájuk -, készek lesznek rá, hogy kiléphessenek a nagybetűs életbe, és megkezdhessék a felnőttség frusztráló, és idegőrlő hétköznapjait. – Ti hova készültök? – kérdezi Kata incselkedni a másik kettőt. – Ez jó kérdés! Még nem döntöttem el, de talán kipróbálom magamat az…Tovább olvasom…