Üdvözöllek a Múzsák Könyvtárában!
A Múzsák Könyvtára egy közösségi irodalmi tér, ahol versek, novellák, mesék és kreatív alkotások kapnak otthont. Célunk, hogy inspirációt, teret és láthatóságot adjunk minden írónak és olvasónak – legyen kezdő alkotó vagy tapasztalt szerző. A könyvtár folyamatosan bővül új írásokkal, friss hangokkal és egy támogató közösséggel, ahol az olvasók visszajelzést adhatnak, a szerzők pedig kibontakozhatnak. Fedezd fel a sokszínű műfajokat, böngéssz a szerzők között, és merülj el a kortárs magyar irodalom élő, vibráló világában. A Múzsák Könyvtára az a hely, ahol az alkotás találkozik a közösséggel – és ahol a történetek életre kelnek.
Napi idézet – 2025-12-19
„A múlt tanít, a jelen él, a jövő vár, mint hajnal fénye a hegyek fölött.”
– Arany János
Kortárs szerzők új versei a Múzsák Könyvtárában
Nap verse
A föld tikkadt, lég remegett, szellő némán integetett. Június jött, víg arany fény, sugara selymes, lágy szatén.
Vers témája: Természet
Tovább olvasom…Csak egy vers, hogy hangod még halljam, A parázs, a láng már kialudt halkan. Már nem nézek vissza az utcán, Hogy vajon Te voltál?
Vers témája: Reménytelen szerelem
Tovább olvasom…Neked adnám mindenem e szerény földön. Mégsem kéred, s hagyod, hogy lassan megöljön. Hisz, ha Téged meg tudlak hívni magamhoz, Első vendégként ülhetsz le asztalomhoz.
Vers témája: Reménytelen szerelem
Tovább olvasom…Tavasz jár a réteken, kizöldült a határ. Virágba borult a fa, s a világ dalra vár.
Vers témája: Természet
Tovább olvasom…Magányosan állt az erdő közepén Egy álmodozó, középkorú tölgyfa. Fátyolos tekintettel bámult felém, Arcára ezernyi fájdalom fagyva.
Vers témája: Elmélkedések
Tovább olvasom…Csengő bongó, hívogató, varázslatos, andalító hangok, mennybéliek, forognak a légben,
Vers témája: Egyéb
Tovább olvasom…Egy patak mellett állok, Csörgedezik hangtalan. Ilyen hatalmas békére vágyom, Amit nem rejt más csak az álmom.
Vers témája: Álom
Tovább olvasom…Kortárs magyar szerzők új novellái
A férfi már másfél órája gyalogol. Kitartóan rója az utcákat. Egy faluszéli ház előtt megáll, kifújja magát. Bemegy. Jó fél óra múlva kilép a házból, kezében egy demizsonnal. Hazafelé indul, újabb másfél óra gyaloglás áll előtte. Itt-ott megáll, iszik néhány kortyot a borból, aztán folytatja útját. Az út felénél tart, leül egy útszéli kőre, nagyokat húz a demizsonból, aztán ballag tovább. Dombra felfelé vezet az útja. Mire felér a dombra, alig marad jártányi ereje, dülöngélve lépdel, szemmel láthatóan már eléggé kapatos. Megáll, zsebéből elővesz egy gyűrött cigarettás dobozt, kihúz belőle egy szál cigit. Újból benyúl a zsebébe, gyufát keres. Egyszer csak megszédül és legurul a lejtőn. Útközben a demizson dugója kilazul, s emberünk tátott szájjal bámulja, amint az itóka végigömlik lefelé a …Tovább olvasom…
Ez a történet az 1950-es években játszódik, amikor nagy volt a szegénység az emberek között. Nem mindenki ünnepelhette méltón a karácsonyt. Az is nagy dolognak számított, ha valaki tudott fenyőfát vásárolni. Szaloncukorra csak a felső, gazdag rétegnek jutott. Többnyire, akinek lehetősége volt rá saját készítésű cukorka díszítette a fáját. Egész évben gyűjtögették a kis színes papírdarabkákat. A gyűrődést a körmükkel simogatták el. Cukorból, eszenciával különböző mázat készítettek, amit fél krumplik belsejébe öntöttek, mert ez adta a formát. A kicsit tehetősebbek kakaóporból is csináltak édességet. Palika, olyan nyolc – tíz éves lehetett. Édesanyja, Sárika a gyárban dolgozott, három műszakban. Egyedül nevelte fiát, mert a férje otthagyta őket. Szegénységben, de tisztességesen éltek egy …Tovább olvasom…
Kiemelt
Luca napja van. Teljesen felesleges lenne Luca széket faragni, mert ebben a kiszámíthatatlan, szomorú és légvédelmi szirénáktól harsogó országban már nem akarom a jövőt látni. Belefáradtam az emberi hatalom oly mély kapzsiságába, mely kiűzte belőlem az élni akarás vágyának legkisebb írmagját is. Mivé lett az az emelt fővel járó úr, mely egykoron voltam, kit utolsó leheleted végéig hűen szerettél? Hová lettek a végtelen hosszú beszélgetéseink azon a kopott padon, melyen úgy szerettünk ülni a magas fák árnyékában? Minden tovatűnt, elillant, ahogy az évek is, mind egy szempillantás alatt vesztek a semmibe, visszahozhatatlan. Elillantak a veled töltött gondtalan és fiatal napjaim, melyben csónakáztunk az öreg Tiszán. Mit nekünk Balaton? Ültél szorosan mellettem a szép csipkés ruhádban, …Tovább olvasom…
Arca helyén füst gomolyog, mely elnyel mindent, mi fény, mi remény. Könyörgés és jajszó neki méz, mit éhes medve befal lépestül. Kíméletlenebb, mint vadállat, ki élve falja áldozatát, élvezve annak minden cseppnyi fájdalmát, halálsikolyát, haláltusáját. Hol megjelenik e torz alkotása halálok halálának, sakál és sátán nászának rothadt szagú gyümölcseként, ott baj az úr, s arat a halál, mindhiába sírnak a lelkek. Ő volt! Van! És lesz! Míg a világ fel nem falja saját gyermekét. Ki bízva anyjában, annak tejétől duzzadó csecsére tapadva szívná magába az élet esszenciáját, és ezzel saját nem létező jövőjét. Két kézzel markolva az életét adó nő emlőjét! Saját magát nyugtatván: élni fog, mert dolga az! Vigyorral üdvözli a fekete ember eme tudatlan, még éppen csak megszületett tisztaságukban …Tovább olvasom…
Avagy a darázs esete a trottyos citrommal. A Balázs famíliában mindenki szereti a citromot. Miért lényeges ez? Ez a magyarázat arra, miért repül az a darázs kissé kótyagosan az autópálya felé. Az a darázs, aki éppen az előbb szállt le a kerítés nélküli kis kertjükbe falatozni egy keveset. De kezdjük is az elején. Szép hétfő reggeli nap volt! Ez marhaság! Nincs olyan a világon, hogy szép hétfő. Narrátor létedre lehetne több eszed, egyeske! Már megbocsáss, de ez az én elbeszélésem! Egy elbeszélésben egy narrátor van. Azt meg ugyebár nem kettesnek hívják. Úgyhogy pofa be! Akkor is marhaság! Szép hétfő, kótyagos darázs és család, aki szereti a citromot. Halk puffanással nyomatékot adott egyeske érveinek, majd letette az öntöttvas palacsintasütőt. Szép hétfő reggeli nap volt! …Tovább olvasom…
Varázslatos új mesék gyerekeknek és felnőtteknek
– Kukurukú! Kukurikú! – Kél a nap! Jó reggelt! – kukorékolt a kakas. – Jó reggelt, szomszéd úr! – rikkantotta vissza a rigó. Nyújtózkodva, nagyokat ásítozva ébredeztek a baromfiudvar lakói. A kiscsibék bújtak elő leggyorsabban jó meleg fészkükből. – Csip-csirip! Csip-csirip! – de csodálatos ez a reggel! – Csip-csirip! Csip-csirip! – mily jóleső a napsütés! – Csip-csirip! Csip-csirip! – olyan jót aludtam! – Csip-csirip! Csip-csirip! – nagyon szépet álmodtam. – Csip-csirip! Csip-csirip! – ma örömtelien fogok játszani. – Csip-csirip! Csip-csirip! – érzem, hogy élvezetes lesz a napom! – csipogták egymás után a sárga színű tollpamacsok. Azzal máris csipegetni kezdtek. Eleinte még tyúkanyó közelében, aztán egyre inkább távolabb tőle. Hamarosan telerakták icipici …Tovább olvasom…
Mogyi a Makkosfalvi ligetben élt családjával, egy termetes vén tölgyfán. A hosszú-hosszú zord és dermesztő téli hideg után kora reggel kismadarak füttye csábította ki jó meleg fészkéből. – csukk-csukk-csukk – eleget pihentünk a fészekben, gyertek játszani!- Testvéreivel: Cibókával és Kelempájsszal ágról ágra, fáról fára ugrálva pajkosan jöttek le. Szokás szerint kíváncsian kerestek, kutattak, fogócskáztak. Nagyon aranyosak voltak. – Nézzétek mennyi hó! - két kézzel belemarkolt és feldobta. Aztán gyúrt egy gombócot és megkezdődött a hógolyócsata. – Közben gondtalanul beszélgettek, mókáztak és kacagtak. – Na, én megyek- szólt Cibóka, – ebédet szeretnék főzni! – Jól van – mi még maradunk egy kicsit- felelte Kelempájsz. Egészen addig hógolyóztak, amíg át nem nedvesedett a bundájuk. Akkor …Tovább olvasom…
Mogyi beiratkozott egy pilótaképző tanfolyamra, mert arról álmodozott, hogy repülni fog és berepüli az egész országot. A tanítást tapasztalt repülést irányítók végezték. A tanfolyam ideje alatt teljesülhetett Mogyi álma. – Olyan volt, mintha egy hatalmas, sebesen szálló madár hátán utaztam volna! – mesélte Mogyi testvéreinek. – Felszálltam a levegőbe. Ahogy emelkedtem egyre feljebb, egyre kisebbek lettek a házak, a fák, a toronyépületek, a járművek és minden más is. Egyszer csak akkorák voltak, mint az apró játékaink. Végül olyan picik lettek, mint a hangyák, aztán egyszer csak el is tűntek. Gyönyörű országunk olyan volt fentről nézve, mint egy hatalmas, színes takaró. A zöld mezők és az erdők pedig, mintha festették volna őket. Az Alföld egy hatalmas síkság, lösz és homok …Tovább olvasom…
Egy enyhe, csillagfényes estén Mogyi talált a földön egy maroklabdát. – Mi ez? – csodálkozott. Nézegetni kezdte. Megcsodálta erről, megbámulta arról, aztán véletlenül belerúgott. – Jé, ez gurul! Ezzel focizni lehet! – örvendezett. – Gyertek barátaim focizni!- hívta a többi mókuskát. Pillanatok alatt ott termett sok kedves kis mókus a nagy tölgy alatt. A levelek puha szőnyegként terültek el a földön, így a pálya olyan sima volt, mintha valaki előre megterítette volna a mérkőzéshez. – Kezdődhet a mókusfocibajnokság! – kurjantotta vidáman Mogyi. A játék szabályai egyszerűek voltak, hiszen a mókusok nem szerették a bonyolultságot. A maroklabdát nem volt szabad túl magasra rúgni, nehogy fennakadjon az ágakon. Mindenkinek sorra kellett kerülnie, mert senki sem maradhatott ki a …Tovább olvasom…
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer… valahol… talán a Makkosfalvi ligetben egy termetes vén tölgyfán egy kedves kis fészek. Tudjátok, hogy ki lakott benne? Hát persze! Nem más, mint Mogyi, aki a családjával élt ott. Hideg tél volt, ezért a kandallóban parázsló fa fűtötte be a szobát, melynek a sarkában állt egy fenyő. Földlabdával együtt vették, hogy az ünnepek után kiültethessék a kertjükbe. A fenyő mellett egy nagy doboz hevert, teli-tele díszekkel, a padlásról hozták le. – Végre, ez a nap is eljött! Ma feldíszítjük ezt a szép fát! De jó! De jó! – örvendezett Mogyi. Így is történt. Felkerültek a fára a gömbdíszek. Azután következtek a piros, kék és a sárga színű mogyorós szaloncukrok, meg a füzérek, az égők és végül a csúcsdísz is. A mókuskák megfogták egymás kezét, körbeállták a …Tovább olvasom…