Üdvözöllek a Múzsák Könyvtárában!
A Múzsák Könyvtára egy közösségi irodalmi tér, ahol versek, novellák, mesék és kreatív alkotások kapnak otthont. Célunk, hogy inspirációt, teret és láthatóságot adjunk minden írónak és olvasónak – legyen kezdő alkotó vagy tapasztalt szerző. A könyvtár folyamatosan bővül új írásokkal, friss hangokkal és egy támogató közösséggel, ahol az olvasók visszajelzést adhatnak, a szerzők pedig kibontakozhatnak. Fedezd fel a sokszínű műfajokat, böngéssz a szerzők között, és merülj el a kortárs magyar irodalom élő, vibráló világában. A Múzsák Könyvtára az a hely, ahol az alkotás találkozik a közösséggel – és ahol a történetek életre kelnek.
🎄 Téli versválogatás – ünnepi és karácsonyi hangulat
🎆 Szilveszter
🥂 Újévi köszöntő
Napi idézet – 2025-12-30
„A lélek ott talál nyugalmat, ahol önmaga lehet, a szív halk üzeneteként.”
– Karinthy Frigyes
Kortárs szerzők új versei a Múzsák Könyvtárában
Az új év reményeket és álmokat hoz, Tisztán, mint a frissen hullott hó. Legyen egészség, bőség, siker és szeretet, Ami már nem szolgál azt elengedem.
Vers témája: Szilveszter
Tovább olvasom…Szobám puha melegében olvasgatok csendesen. Kint az utcán halk zene szól, lágyan simogatja lelkemet.
Vers témája: Boldogság
Tovább olvasom…Besötétedett, a vizes macskakövön elhalkulnak a léptek, valami koppant. Majd megszólal egy lágy dallam. Szívet, lelket simító dal tölti be a teret.
Vers témája: Romantika
Tovább olvasom…Az éjszakai fények kúsznak az ablakon át, a Hold kacsint rá, a lámpák tompán pislognak,
Vers témája: Élet
Tovább olvasom…Hallok egy dalt, lágyan viszi a szél, miközben a csillagok néznek reám.
Vers témája: Aurora nyíló vers
Tovább olvasom…Kortárs magyar szerzők új novellái
Az idősödő írónő Eva egy csendes nyári délután kis kosarát telepakolta finomságokkal, csokoládés keksszel, frissen lefőzött kávéval. Csak úgy, mint ahogyan azt régen szokta, mikor még együtt volt a férjével. Francois már jó pár éve elhagyta. Akkor azt hitte, a bánatba százszor belehal. A mentő hangos szirénázással száguldott vele a klinikára. Szerencsére nem így történt, ezt is ki kellett bírnia. Azóta viszont képtelen volt egyedül kijönni a folyópartra, ahol minden virág, fű és fa a szerelmük nyomát őrizte. Most viszont hirtelen ötlettől vezérelve elhatározta, hogy végigsétál az ösvényen, ahol valamikor kézen fogva, szerelmesen andalogtak. Leszámol a múlttal, és elbúcsúzik végre a fájdalmas emlékektől és csalódásoktól. Csokorba szedte a nyári vadvirágokat, pont olyanokat, …Tovább olvasom…
Azt mondják, Párizsban még az eső is tudja, hogyan kell elegánsan hullani. Mintha a sár és a víz nem ugyanolyan lenne, mint máshol! De ezt soha ne mond egy franciának, mert élőben éled át újra a francia forradalom rosszabb részeit. Itt minden szép és jó, és egyáltalán... Párizsból egy van, és punktum. Én ebből annyit érzékeltem, hogy a város rám borította a saját, kissé fáradt mosolyát, és közben úgy áztam el, mint egy metafora, amit valaki félálomban írt le. Kissé szomorúan, őszintén, és semmiképp sem franciás könnyedséggel. A Montmartre tetején álltam, a kabátom ujjából csöpögő víz apró, türelmetlen ütemet vert a kövön. A dallam mi más lehetne, mint egy sanzon. Ide képzelem Edith Piaf hangját, és vele ellentétben én igenis bánom, hogy bőrig áztam. Bár Edith nyilván nem az esőre …Tovább olvasom…
1972-tőt írtak. Kiléptek a folyók a medrükből, szinte mindegyik. Katonák, polgári emberek és tinédzserek mentek a gátakra dolgozni. Segíteni, menteni, amit csak lehetséges: embert, állatot, ingatlant. Ili épp F.-ben nyaralt akkor. Barátnőivel megbeszélték, hogy kimennek körbenézni. Biciklire pattantak, és kitekertek a partra. Nagy lendülettel felmentek a töltés legtetejére. A víz már olyan magasan volt, hogy a mérőrúd ki sem látszott a vízből, s közel volt a töltés legmagasabb pontjához, úgy kb. húsz centire. Félelmetes volt a látvány. A töltésen rabok dolgoztak. Csupán egy katona vigyázott rájuk, az is a puskát félvállról engedte le a föld felé laza mozdulattal. A rabok Vácról jöttek a fegyházból. Jutalom volt ez a munka. A jó magaviselet miatt jöhettek gátat erősíteni …Tovább olvasom…
Kiemelt
A hó már teljesen beborította a fenyves erdőt, és a fenyőfák ágai mélyen meghajoltak súlya alatt. Nagy csend honolt a hatalmas erdőségben, ám ezt a csendet szenteste napjának reggelén egy lovas szán csengőjének csilingelése törte meg. A vágtázó lovak orrából párafelhő bodorodott, a lábuk nyomán hófelhő szállt. Gazdájuk, kucsmája alól kilesve, jobbra-balra nézelődött. A legszebb, legformásabb fenyőfát kereste, amit majd hazavisz karácsonyfának. Szemei hamarosan megpillantottak egy szép sudár, fiatal fát. Hirtelen megrántotta a gyeplőt, a lovak abban a pillanatban megtorpantak és mozdulatlanul álltak a nagy hóban. Szánkó aljából előkerült a fejsze, és hamarosan ütemes csattogásának hangja visszhangzott a hatalmas fenyők közt. Az öreg fenyők tudták, most veszítik el fiatal társukat, és …Tovább olvasom…
16+ – A mű felnőtt témákat, érzelmileg megterhelő helyzeteket, valamint időnként erősebb nyelvezetet tartalmaz, ezért 16 éven aluli olvasóknak nem ajánlott.
„Itt az ideje tudomásul venned, öreg harcos, hogy vénülsz! Bizony ám! Hiába is húzod az orrod, vagy vágsz grimaszokat a tükörben, mely eddig még sosem hazudott neked!” – a férfi erősen gondolkodóba esett. Lehetséges, hogy tényleg eltelt már ennyire az idő, mióta kibújt a jó öreg anyaméh otthonos és kényelmes fogságából, alig kilenc hónappal azután, hogy megszületett. De hát ez nem egy átkozott Fitzgerald-féle sztori, amit később, naná, hogy megkapja az Oscar-díjat, méghozzá bravúros szereposztással és zseniális stábbal. Ez is csak Amerikában fordulhat elő. Nem ez itt most a masszív valóság. Még egy utolsó simítás a frissen borotvált arcon; mintha a borotválkozás nyomot hagyott volna. Szinte azonnal észre lehetett venni, hogy néhány rakoncátlankodó szőrtüsző máris begyulladt, mintha …Tovább olvasom…
Varázslatos új mesék gyerekeknek és felnőtteknek
Itt állok előtted, óriás tölgyanyám. Szeretnélek átölelni téged, ahogyan köszönteni szoktalak, – de látom, tele a törzsed vérző szívekkel. Hová lettek hatalmas leveleid?! Mondd, mi történt veled? Mitől lettek a szívek – mit beléd karcoltak a szerelmesek – ilyenek, sebesek és vérzőek? – Ne is kérdezd, leányom, oly szomorú az én lelkem… Szerelmesek jártak ide, jöttek minden évszakban. Gyönyörű szíveket véstek a törzsembe, szép betűkkel rótták be nevüket késekkel. Nem törődtek vele, hogy fájdalmat okoznak nekem. Tűrtem is hősiesen, mert örültem… Esküdtek egymásnak örök szerelmet, hűséget… Örültem, hogy szerelmük igaz. Ám egyik éjjel elviselhetetlen fájdalmat éreztem a testemben. A fakérgek elkezdtek repedezni az egyik szíven, majd kicsordult a vér is, ömlött …Tovább olvasom…
A pitypang nem tudta, hogy ő virág. Csak azt érezte, valami megváltozott. Mintha világítana. Jó ideje, hajnaltájt, amikor a fény még bizonytalan volt, és a szél óvatosan lépkedett a réten, egy apró tündér érkezett hozzá. Nilla szárnya áttetsző volt, mint a kimondatlan ígéretek, ruhája zöld, mint a remény, amely még nem fáradt el. A tündér a pitypang közepére ült, oda, ahonnan látni az egész eget. Kezében apró aranyszikrákat hordott. – Ne félj – suttogta. – Nem fúj el a szél, csak továbbvisz. A pitypang megfeszült, mintha tudná, hogy nem tarthat meg mindent. És most először meghajolt a tündér előtt. Nilla minden egyes szálhoz hozzáért. Megsimította a szirmokat, mintha emlékeztetni akarná őket arra, honnan jöttek. A szálak fényleni kezdtek – ahogy a jó szavak világítanak az …Tovább olvasom…
A hópelyhek, mint apró balerinák, kecsesen táncoltak végig a fagyos széllel, míg megérkeztek Lullaby falujába, ahol már nagyban folyt a karácsonyi készülődés. A fenyőillat és a mécsesek melege betöltötte az utcákat – mindezt pedig Kremp, a tizennyolc éves, félig krampusz–félig ember lány figyelte egy magas fa ágáról, ahonnan ritkán merészkedett le. Ekkor pillantotta meg a mankóval sántikáló katonát, aki házról házra járva kopogtatott, szállást kérve Szentestére. Minden ajtó bezárult előtte. Kremp sóhajtott, leugrott a fáról, majd felhúzta csuklyáját, hogy meg ne ijessze az idegent. Bizonytalanul, de kedvesen szólította meg: – Itt nem találsz menedéket éjszakára… De gyere, kövess! A katona habozva indult utána. A lány egy apró kunyhóhoz vezette, ahol meleg kandaló égett, …Tovább olvasom…
– Anyuuu, a csacsi az cica? – kérdezte a hároméves Brigitta édesanyjától. – Ó, dehogyis, Brigikém! A csacsi az egy kicsi szamár. Miért kérdezed? – Ma az oviban tanultunk egy kis versikét, benne van, hogy: csacsi. Meg az is ott van, hogy „ógmóg”. Anyu, mi az az „ógmóg”? – Óg-móg azt jelenti, hogy gondolkodik valamin. – Elmondom a verset, jó? – Persze, mondd csak! Brigi meghajolt, majd elszavalta a verset: Kicsi csacsi sétál, a két füle szétáll. Azon óg-móg, mi legyen: kertész vagy tanár? Ha megnő a kis csacsi, egy lehet csak: szamár. A kislány megint meghajolt, anyukája megtapsolta. – Tudod mit, Brigi? Szombaton elmegyünk hármasban (te, apu meg én) az állatsimogatóba, és ott közelről is megismerheted a kicsi csacsit. Na, mit szólsz? – Jaj, de jó! Mennyit kell még aludni …Tovább olvasom…
– Kukurukú! Kukurikú! – Kél a nap! Jó reggelt! – kukorékolt a kakas. – Jó reggelt, szomszéd úr! – rikkantotta vissza a rigó. Nyújtózkodva, nagyokat ásítozva ébredeztek a baromfiudvar lakói. A kiscsibék bújtak elő leggyorsabban jó meleg fészkükből. – Csip-csirip! Csip-csirip! – de csodálatos ez a reggel! – Csip-csirip! Csip-csirip! – mily jóleső a napsütés! – Csip-csirip! Csip-csirip! – olyan jót aludtam! – Csip-csirip! Csip-csirip! – nagyon szépet álmodtam. – Csip-csirip! Csip-csirip! – ma örömtelien fogok játszani. – Csip-csirip! Csip-csirip! – érzem, hogy élvezetes lesz a napom! – csipogták egymás után a sárga színű tollpamacsok. Azzal máris csipegetni kezdtek. Eleinte még tyúkanyó közelében, aztán egyre inkább távolabb tőle. Hamarosan telerakták icipici …Tovább olvasom…