Üdvözöllek a Múzsák Könyvtárában!
A Múzsák Könyvtára egy közösségi irodalmi tér, ahol versek, novellák, mesék és kreatív alkotások kapnak otthont. Célunk, hogy inspirációt, teret és láthatóságot adjunk minden írónak és olvasónak – legyen kezdő alkotó vagy tapasztalt szerző. A könyvtár folyamatosan bővül új írásokkal, friss hangokkal és egy támogató közösséggel, ahol az olvasók visszajelzést adhatnak, a szerzők pedig kibontakozhatnak. Fedezd fel a sokszínű műfajokat, böngéssz a szerzők között, és merülj el a kortárs magyar irodalom élő, vibráló világában. A Múzsák Könyvtára az a hely, ahol az alkotás találkozik a közösséggel – és ahol a történetek életre kelnek.
🎄 Téli versválogatás – ünnepi és karácsonyi hangulat
🎆 Szilveszter
🥂 Újévi köszöntő
Napi idézet – 2025-12-29
„A múlt tanít, a jelen él, a jövő vár, egy vándor lépteinek ritmusában.”
– Gárdonyi Géza
Kortárs szerzők új versei a Múzsák Könyvtárában
Egy elfelejtett csomag Lapul a szekrényem mélyén. Valamikor szép ajándék lett volna, Mára ez már csak egy emlék.
Vers témája: Lélekvers
Tovább olvasom…Álmodoztam. Fotelemben üldögéltem. Milyen jó volt régen A szülői ház melegében.
Vers témája: Elmélkedések
Tovább olvasom…Egyedül ülök az asztalnál, Pohár a számnál. Pezsgő van benne, Szívem reménnyel telve.
Vers témája: Újévi köszöntő
Tovább olvasom…Erőszakkal kettétörték Ezt a bájos ceruzát. Mire jó ez? Kérdezem. Mit vétett a ceruza?
Vers témája: Lélekvers
Tovább olvasom…Nézem a békés vizet szüntelen, Remegve, de örömmel. Várom a hajó felbukkanását A hullámzó tengeren.
Vers témája: Remény
Tovább olvasom…Legyünk csak barátok, Úgy, mint sokan mások. Nem kérek mást, ne feledd A szép emlékeket.
Vers témája: Barátság
Tovább olvasom…Kortárs magyar szerzők új novellái
12.24. Szerda hajnal Hajnali 3 óra 20 perc van. Ó, csak éjszaka ne volna! Óránként felébreszt a fájdalom. Hogy legyen így karácsonyi hangulatom? Beveszem a csodapirulákat, egy óra múlva talán hatnak. Nem tudok tétlenül lenni, azt az egy órát is ki kell használni! Üldögélek magányosan az ágyam szélén, még szerencse, hogy most ír az ujjam. Bánatomat papír helyett okos telefonom Samsung noteszába jegyzem be. Igazából azt sem tudom, kinek? Hisz nem vagyok fontos senkinek. Ma estére eljő a Megváltó, de asztalomon nincsen csak só. Nem lesz semmi vacsora, így aztán hamar elszalad a Jézuska az ajándékaival együtt. Ezentúl még a lakásomat is nagy ívben elkerüli. Igaz, nem is vágyom ajándékra, csak egy kis gyógyulásra! Szeretnék újra hasznos lenni, családomnak sütni, …Tovább olvasom…
A karácsonyi vásáron nagy volt a tömeg, pedig már nagyon közel volt a szenteste. Úgy tűnt, mintha mindenki az utolsó pillanatra hagyta volna az ajándékok vásárlását. Éva és Tamás egymást kézen fogva próbáltak az árusukhoz furakodni. Szállingózott a hó, a hangszórókból hangosan szóltak a szép karácsonyi dallamok. Éva megállt egy órásbolt előtt, nézegette a szebbnél szebb órákat. Tudta, hogy Tamásnak régi vágya egy különleges karóra. Meglátta az árát, és fájó szívvel vette tudomásul, hogy ilyen drága ajándékra nem elég a pénze. Sajgott a szíve, mert annyira szerelmes volt a fiúba, hogy szíve szerint az egész óraboltot megvette volna a kedvéért. Tamás lopva figyelte kedvese arcát, amiről egyből leolvasta gondolatait. A hangszóróból felhangzott a Piramis együttes akkori nagy slágere, …Tovább olvasom…
Félelemmel telve jöttem be a kórházba, műtétre várok. Hamarosan bevisznek. Számolok: egy, kettő, há… – eddig jutok el a számolásban, és már megint a kórterem ablakánál állok. Nézegetek ki a fejemből, a jövőmet találgatva. Jövő?! – lesz még egyáltalán? A parkban gyönyörű fenyőfákat látok. Képzeletemben látom magam előtt, feldíszítve csillogó karácsonyi díszekkel, ragyogva, teljes fényárban. A karácsonyfa csúcsán egy óriási csillag fénylik vakítóan, mellette egy szép nagy gyertya áll. Éppen esteledik, angyalok érkeznek sorban, meggyújtják a gyertyát, a láng fellobban, az angyalok szépen énekelnek, hangjuk lágy és kellemes, mint a fuvola hangja. A dallam szívszorító, és könnyeket csalogat a szemembe. A fenyőfa alatt egy ősz apóka üldögél, és az imakönyvéből olvasgat nekem szép …Tovább olvasom…
Pontosan megtervezem, melyik bőrönddel indulok. A nap is számít – amit valamiért a távozáshoz kötök. Nem mindegy, mikor születik újra az életem. Már az elhatározás – még nem az indulás – több táborra bontja a baráti körömet. Van, aki szerint az a hülye, aki marad, az ellentábor szerint pont fordítva, és a legkevesebben vannak, akik a kalandot látják a döntésemben. Hát... ők a legszimpatikusabbak. Elvégre nekem kell tudnom az okát, amiért pakolok és megyek. Kizárom a háttérzajt, „decretum est” – el van döntve. A keretek is fontosak: mit hagyok itt, és mit viszek tovább? Önmagam – elmaradhatatlan útitárs – biztosan velem tart. Az emlékek… sokuk itt marad, mert az új világban nincs hely számukra. A bőrönd. Ne legyen túl nagy – mégis férjen el benne minden, ami igazán én vagyok. Szimbóluma …Tovább olvasom…
Édes drága 2026! Reményekkel tele írom soraimat hozzád! Nem mondom, hogy kistestvéredtől, a bizonyos 2025-től könnyes búcsút vettem, mert egy percig sem fog hiányozni. Nem szeretnék hálátlannak tűnni, de jól megkínozta a kis lelkemet. Minden pillanatért hálás leszek, mert voltak percek, amik miatt hálás lehetek, voltak, amik megtanították, ki is a magyarok Istene, és voltak, amiket nem fogok hiányolni. Hálás vagyok, hogy megtanultam elfogadni a megváltoztathatatlant, és változtattam azon, amin tudtam. Köszönöm a türelmem, amire nagyon nagy szükségem volt, az empátiám, amire másnak volt szüksége. Köszönöm, hogy megtanította a kisebbik testvéred, hogy vannak pótolhatatlan emberek az életemben, hogy ne őrizgessem a haragom, és hogy a szavak örök sebet ejthetnek más szívében. Drága, …Tovább olvasom…
Varázslatos új mesék gyerekeknek és felnőtteknek
Itt állok előtted, óriás tölgyanyám. Szeretnélek átölelni téged, ahogyan köszönteni szoktalak, – de látom, tele a törzsed vérző szívekkel. Hová lettek hatalmas leveleid?! Mondd, mi történt veled? Mitől lettek a szívek – mit beléd karcoltak a szerelmesek – ilyenek, sebesek és vérzőek? – Ne is kérdezd, leányom, oly szomorú az én lelkem… Szerelmesek jártak ide, jöttek minden évszakban. Gyönyörű szíveket véstek a törzsembe, szép betűkkel rótták be nevüket késekkel. Nem törődtek vele, hogy fájdalmat okoznak nekem. Tűrtem is hősiesen, mert örültem… Esküdtek egymásnak örök szerelmet, hűséget… Örültem, hogy szerelmük igaz. Ám egyik éjjel elviselhetetlen fájdalmat éreztem a testemben. A fakérgek elkezdtek repedezni az egyik szíven, majd kicsordult a vér is, ömlött …Tovább olvasom…
A pitypang nem tudta, hogy ő virág. Csak azt érezte, valami megváltozott. Mintha világítana. Jó ideje, hajnaltájt, amikor a fény még bizonytalan volt, és a szél óvatosan lépkedett a réten, egy apró tündér érkezett hozzá. Nilla szárnya áttetsző volt, mint a kimondatlan ígéretek, ruhája zöld, mint a remény, amely még nem fáradt el. A tündér a pitypang közepére ült, oda, ahonnan látni az egész eget. Kezében apró aranyszikrákat hordott. – Ne félj – suttogta. – Nem fúj el a szél, csak továbbvisz. A pitypang megfeszült, mintha tudná, hogy nem tarthat meg mindent. És most először meghajolt a tündér előtt. Nilla minden egyes szálhoz hozzáért. Megsimította a szirmokat, mintha emlékeztetni akarná őket arra, honnan jöttek. A szálak fényleni kezdtek – ahogy a jó szavak világítanak az …Tovább olvasom…
A hópelyhek, mint apró balerinák, kecsesen táncoltak végig a fagyos széllel, míg megérkeztek Lullaby falujába, ahol már nagyban folyt a karácsonyi készülődés. A fenyőillat és a mécsesek melege betöltötte az utcákat – mindezt pedig Kremp, a tizennyolc éves, félig krampusz–félig ember lány figyelte egy magas fa ágáról, ahonnan ritkán merészkedett le. Ekkor pillantotta meg a mankóval sántikáló katonát, aki házról házra járva kopogtatott, szállást kérve Szentestére. Minden ajtó bezárult előtte. Kremp sóhajtott, leugrott a fáról, majd felhúzta csuklyáját, hogy meg ne ijessze az idegent. Bizonytalanul, de kedvesen szólította meg: – Itt nem találsz menedéket éjszakára… De gyere, kövess! A katona habozva indult utána. A lány egy apró kunyhóhoz vezette, ahol meleg kandaló égett, …Tovább olvasom…
– Anyuuu, a csacsi az cica? – kérdezte a hároméves Brigitta édesanyjától. – Ó, dehogyis, Brigikém! A csacsi az egy kicsi szamár. Miért kérdezed? – Ma az oviban tanultunk egy kis versikét, benne van, hogy: csacsi. Meg az is ott van, hogy „ógmóg”. Anyu, mi az az „ógmóg”? – Óg-móg azt jelenti, hogy gondolkodik valamin. – Elmondom a verset, jó? – Persze, mondd csak! Brigi meghajolt, majd elszavalta a verset: Kicsi csacsi sétál, a két füle szétáll. Azon óg-móg, mi legyen: kertész vagy tanár? Ha megnő a kis csacsi, egy lehet csak: szamár. A kislány megint meghajolt, anyukája megtapsolta. – Tudod mit, Brigi? Szombaton elmegyünk hármasban (te, apu meg én) az állatsimogatóba, és ott közelről is megismerheted a kicsi csacsit. Na, mit szólsz? – Jaj, de jó! Mennyit kell még aludni …Tovább olvasom…
– Kukurukú! Kukurikú! – Kél a nap! Jó reggelt! – kukorékolt a kakas. – Jó reggelt, szomszéd úr! – rikkantotta vissza a rigó. Nyújtózkodva, nagyokat ásítozva ébredeztek a baromfiudvar lakói. A kiscsibék bújtak elő leggyorsabban jó meleg fészkükből. – Csip-csirip! Csip-csirip! – de csodálatos ez a reggel! – Csip-csirip! Csip-csirip! – mily jóleső a napsütés! – Csip-csirip! Csip-csirip! – olyan jót aludtam! – Csip-csirip! Csip-csirip! – nagyon szépet álmodtam. – Csip-csirip! Csip-csirip! – ma örömtelien fogok játszani. – Csip-csirip! Csip-csirip! – érzem, hogy élvezetes lesz a napom! – csipogták egymás után a sárga színű tollpamacsok. Azzal máris csipegetni kezdtek. Eleinte még tyúkanyó közelében, aztán egyre inkább távolabb tőle. Hamarosan telerakták icipici …Tovább olvasom…